MEGGYSZÓSZ

Egyáltalán nem akarok senkinek az ízvilágába beleszólni. Ha valaki sült szöcskét eszik és ízlik neki, hát egye, szeresse. Ezt csak azért említem, mert vannak olyanok, akik nem kedvelik az édes-sós kombinációt. 
Nos, azok lapozzanak.
Szól ez a recept azoknak, akik értékelik ezt a finom gyümölcsszószt, amit puha-omlósra főzőtt marhahússal, ízletes fasírttal, aromás tyúkcombbal, finom főtt vadhússal lehet fogyasztani.

Az elkészítése egyszerű: feltettem főni egy 7 dl-es meggybefőttet, sóztam, egy kanál cukrot is adtam hozzá, majd 3 perc után behabartam egy kanál étkezési keményítővel, amit hideg vízben oldottam föl.

A keményítő kellőképpen besűrítette a szószt ( ha túl sűrű, tehetünk még bele vizet), pár perc után beleöntöttem egy deci főzőtejszínt. megkóstoltam, itt az ideje, hogy még ízesítsük sóval, vagy cukorral, ha szükséges.

Feleim, vegyetek és egyetek!

HAGYMALEKVÁROS MELEGSZENDVICS

Pontosan ma telt le másfél év, hogy nem gyújtottam rá többé. 
Egy reggel, 2010 augusztus 18-án reggel a kávé mellé elszívtam az utolsó szál cigimet és csak úgy, egy nem tudom honnan jövő sugallatra, azt mondtam magamban: én mátol nem cigizek. És úgy lett! Nem mondhatom azt, hogy az első 5-6 napban nem éreztem a hiányát a nikotinnak meg a gesztusnak, amivel 28 éve szívtam a bűzölgő rudacskákat, de ahogy teltek a napok, egyre könnyebben éreztem magamat, egyre kevésbé esett nehezemre a nemcigizés.
Nem mondhatom azt, hogy néha-néha (de tényleg ritkán) nem jut eszembe, hogy igazán, csak egy cigit, az nem árt, attól még nem esek vissza. De ezt a gondolatot könnyedén továbbpöckölöm az agyamból és folytatom az életemet füstmentesen.
Régen, amikor még cigiztem, minden este úgy feküdtem le, hogy alig vártam, jöjjön a reggel, hogy rágyújthassak. Igen, tudom, szörnyűséges! 
Ez eszembe jutott ez a tegnap este, mert amikor lefeküdtem,  arra gondoltam, hogy alig várom jöjjön a reggel, hogy hagymalekváros szendvicset reggelizzek.

Megkentem vajjal alul-fölül négy szelet rozskenyeret, tepsibe tettem, aztán annál vastagabban, de már csak a tetejét megraktam hagymalekvárral, rászeltem camembert sajtdarabkákat, meglocsoltam kevés olivaolajjal és bedugtam a forró sütőbe. Addig sütöttem, amíg a sajt megolvadt a tetején. 
Nos, ha valaki értékeli a kifinomult ízeket, annak ez a reggeli kell legyen a non plus ultra. 
A Demmers Teehaus feketeteáját ittam melléje, cukor nélkül ahogy szoktam, tökéletesen kiegészítette a szendvicsemet.

Feleim, vegyetek és egyetek!

HAGYMALEKVÁR

Nos, aki nem kóstolta, nem tudja mit vesztett. Ennek a hiánynak a pótlására mindenkit szívből biztatok és ajánlom ennek a fantasztikusan finom ételnek az elkészítését. Hagymát vágni majdnem mindenki tud, a többi nem egyéb mint a hozzávalók fazékba való tevése és buzgó kevergetése.  

Öt fej lilahagymát kettévágtam, megpucoltam, majd szálasra aprítottam. 
Olvassatok itt a hagymapucolásról.
Jelen esetben, miután lehúztátok a száraz héját vágjátok le a szárát  is, fordítsátok keresztbe és szeljétek amilyen vékonyan csak tudjátok, "halacskára".
Egy diónyi vajat felolvasztottam egy lábosban, hozzátettem a hagymát, picit megsóztam és lassú tűzön, gyakran kevergetve pároltam. Amikor a hagyma puha és üveges lett, beleszórtam 25 dkg cukrot és addig tartottam (kevergettem) a tűzön, amíg egy picit megkaramellizálódott.
Akkor hozzáöntöttem egy deci vörösbort (helyettesíthetjük vörösborecettel), fél deci balzsamecetet, egy kiskanál curryport és időnként megkeverve addig főztem, amíg besűrűsödött.
Nos, emberek, alig tudtam megállni, hogy ne nyalogassam el "menet" közben a hagymalekvárt.
Használhatjuk húsok mellé, sajtok kísérőjeként vagy csak egyszerűen egy szelet vajas pirítósra kenve.
Holnap nagyobb mennyiséget fogok készíteni, Aditzának szánom, ő nagyon szereti.

Feleim, vegyetek és egyetek!

TÖKÖS MUROKFŐZELÉK

Elég banális étel a sárgarépafőzelék, kisgyermekek hamis ígérgetések vagy vészes fenyegetőzések után eszik meg, a felnőttek sem kedvelik annyira. Pedig mindnyájan tudjuk, hogy mennyire egészséges, azt meg hogy mennyire finom is tud lenni, az csak rajtunk múlik.
Most sütőtökkel kombináltam, a tálalás pedig egy csodálatos kerámiaedényben történt, amit Ingeborg vásárolt nekem. Csak otthon vettük észre, hogy a szépséges tálikánk potpourri tartó. De ki tudja ezt? Ugye, senki?
Megtakarítottam négy szép szál sárgarápát és felkarikáztam, majd felkockáztam úgy kb. 25 dkg sütőtököt.

Három kanál olajon elkezdtem dinsztelgetni a répát, amikor már puhulgatni kezdett, hozzáadtam a sütőtököt, majd felöntöttem annyi vízzel, ami éppen ellepte. Sóztam, borsoztam, kevés szerecsendióval fűszereztem.
A szerecsendió egy csodálatos fűszer, de csínján kell vele bánni, ha túl sokat teszünk belőle az ételbe, akkor nagyon rossz lehet az íze.
Amikor a sárgarépa megpuhult, behabartam egy kanál liszttel, amit hideg vízben oldottam fel csomómentesre. A liszttel még főztem pár percet, végül tejfölöztem és citromlével ízesítettem. 
Ha lett volna elég zöldpetrezselymem, akkor tettem volna bele egy frissen aprított csokorral, de nem volt, csak nagyon kevés.
Buggyantott tojással, sült kolbásszal, finom disznósülttel lehet enni. Ha csak mellétesztek pár szelet bundáskenyeret, már akkor is finomat esztek.

Feleim, vegyetek és egyetek!

   

BABÉRLEVELES FINOM KRUMPLILEVES

Így szeretem a legjobban a krumplilevest, így készítem, amikor készítem. Most diétás ételt kellett főzzek,  elő kellett vegyem a legjobb tudásomat, mi legyen az, végül e mellett az étel mellett döntöttem. 
Sok választásom nem volt, a kívánságnak megfelelően nem lehetett rizs, nem lehetett tészta, az orvosi előírásoknak megfelelően meg nem lehetett még nagyon sok minden.
Megpucoltam és felkockáztam négy krumplit, felkarikáztam 2 szál sárgarépát, megtakarítottam, de egészben hagytam egy fej hagymát.

Pár kanál olajon enyhén megdinszteltem 
a sárgarápakarikákat, felöntöttem 2 liter vízzel, sóztam, borsoztam (ételízesítő kocka esetleg) és beledobtam a hagymát és 3 babérlevelet, majd a fövéstől számítva úgy 5 perc múlva a krumplikockákat. 
Amikor minden minden megpuhult besűrítettem 1 kanál liszttel amivel még pár percig főztem, majd végül, de nem utolsósorban 2 tojás sárgáját elkevertem egy kis doboz tejföllel (natúr joghurttal helyettesíthető) és behabartam vele a levest. Ha szükséges, tegyünk bele kevés ecetet, attól pikáns lesz az íze.
A tejföllel már ne főzzük tovább!

Feleim, vegyetek és egyetek!

OROSZ CÉKLASALÁTA

Mivel még javában benne vagyunk a hideg télben, szükségünk van vitamin és ásványanyagokra. Ennek egyik legfőbb és legfinomabb forrása a cékla. A rengeteg vitamin mellett, amit tartalmaz, sok egyéb áldásos feladata is van: kiváló vérképző, májtisztító, közérzetjavító, segít leküzdeni a náthát és az ifluenzát, elősegíti a máj és belek működését. S hogy mindez ne legyen elég és legyen még nagyobb kedvetek a fogyasztásához, elmondom: a cékla vörös festékanyaga, a betain tumorellenes hatású. A finom ízéről meg mit mondjak? Édes, aromás s ha megkapjuk a módját, hogy jól elkészítsük, akkor nagy kedvenc lehet kicsinek nagynak.

Megmostam alaposan két közepes méretű céklát, 2 krumplit, 3 sárgarépát és puhára főztem. 
Ha a zöldségeket fóliába csomagolva a sütőben sütjük, sokkal finomabbak, csak több időbe telik, amíg megpuhulnak.  

Meghámoztam és apró kockára vágtam a megfőtt zöldségeket. Egy jó marék savanyúkáposztát is felapróztam, kibontottam és leszűrtem egy konzerv vörösbabot. 
Az egészet összekevertem egy nagyobb tálban, sóztam, borsoztam, olivaolajjal meglocsoltam.
Lefedve illik hagyni legalább 2 órát, hogy az ízek összeérjenek.
Tartalmas, finom, de mégis könnyű vacsora.

Feleim, vegyetek és egyetek!

KRUMPLIS ÉS TÚRÓS KŐTTES

A tegnap a kőttes palacsintáról beszélgettünk az irodában, Rodica arról regélt, hogy Cristi kollegám anyja mennyire finomra csinálja a rántott krumplis  kelttésztát, másnéven a kőttes palacsintát. Rögtön rávágtam: én is finomra készítem és ezt bebizonyítandó, ma reggel jelentkezem a palacsintával az irodába! Meggyőződésem, hogy senki nem hitte el nekem, mert amikor ma reggel megjelentem a halom forró lapotyával, mindenkinek elakadt a lélegzete. Előszőr a meglepetéstől, később a befalt palacsintától...

Előszőr elkészítettem  a rántott krumplit a szokásos módon, de nem tettem bele pirospaprikát, ez lett a krumplis töltelék, a túróst meg úgy, hogy a brindzába, vagyis a tömlős juhtúróba belekevertem egy szép csokor apróra vágott kaprot. Ennyi.

 A tésztához megkevertem a kovászt: egy pohár meleg vízben feloldottam egy diónyi (25 gramm) friss élesztőt, egy kiskanál cukrot és összekevertem 4-5 kanál liszttel. Meleg helyen duplájára kelesztettem. A cukor segíti az élesztőgombát, hogy hamarabb elkezdje nehéz munkáját, a térfogatnövelést.
 Egy tálba szitáltam egy fél kiló lisztet, megszórtam egy kanál sóval és hozzáöntöttem a kovászt. Lassan elkezdtem fakanállal kevergetni, közben langyos vizet öntögettem hozzá. A dagasztást fakanállal addig folytattam amíg a tészta elvált az edény falától és szép "hólyagos" nem lett. 
Itt előnyben az, akinek van dagasztógépe!
Ne legyen kemény, de lágyra se eresszük a tésztát!

Megszórtam kevés liszttel, letakartam egy konyharuhával és 45-50 perc alatt duplájára kelesztettem.

Akkor lisztezett deszkára borítottam, átgyúrtam a tésztát és másfél tojásnyi darabokra vágtam. Ne felejtsük el állandóan alul-fölül lisztezni, nagyon szeret a deszkára ragadni, utána meg vakarhatjuk a ragacsot.
Kinyújtottam, szép kerekre a bucikat, a közepükre egy kanál tölteléket tettem, majd batyuformára összefogtam a széleit. 

Aztán sodrófával szépen, jó vékonyra kinyújtottam, akkorák lettek mind egy-egy tányér.
Egy serpenyőt felforrósítottam és beleöntöttem egy kanál olajat, pár perc alatt megsütöttem egy finom palacsintát. Ne legyen túl forró a serpenyő és ne felejtsétek, minden palacsinta előtt öntsetek 1 kanál olajat.

Még elmesélném nektek, hogy amíg a palacsinták sültek édesapám ott sertepertélt a konyhába. Amikor eltűntem készülődni, falánkul lecsapott egy hagymás-krumplis palacsintára, alaposan megkente lekvárral és megette. Nem vette észre, hogy a palacsinták már töltve voltak, az ízét  furcsállotta csak kissé... Erről csak ennyit!

Feleim, vegyetek és egyetek!

TATIN MÁSKÉPP

Ez a századik receptem a blogon!
Amikor tavaly október végén csak úgy véletlenül, játékból megcsináltam a blogot és elkezdtem közölni benne a történetekkel, emlékekkel tarkított recepteket, esküszöm nektek, nem hittem volna, hogy megérem ezt a kerek számot.

Ha valaki azt kérdezné: - miért teszem ezt? - annak elmondom: azért mert szeretem. 
Szeretem eltervezni mit és hogyan főzzek, szeretem megvásárolni a hozzávalókat, hazaérve kicsomagolni és újra átélni a vásárlás örömeit. 
Imádom beszerezni a fotózásokhoz a kellékeket edényboltokat, háztartási felszereléseket árusító üzleteket járva. Havonta egyszer kimegyek az ócskapiacra és ott vadászok. Kollégákat, barátnőket piszkálok, tőlük kölcsönveszek mindenféle szerintem tálalásra és díszítésre alkalmatos tárgyakat.  
Kedvelem előkészíteni az alapanyagokat, kedvvel megkészíteni az ételt és kitálalni a megfőzötteket. 

Imádom lefényképezni a "remekműveimet" (van amikor csak telefonnal),  majd letölteni a számítógépre és legjobb tudásom szerint kozmetizálni őket. 
Szeretem megírni a recepteket és útra engedni őket a közösségi oldalamon. 
Majd lélekzetvisszafogva várni a reakciót...
Az, hogy megeszem-e az elkészített ételt, már szinte nem is számít. 
Nem is ez a célom...

De lássuk az almatortát :
Egy kerek edényben (lehet lábos is) megkaramellizáltam 6 kanál cukrot, majd kiraktam megtisztított és felcikkezett almaszeletekkel.

Meghintettem őrölt fahéjjal és reszeltem rá egy citrom héját is. Majd bedugtam a forró sütőbe és legalább 20 percet sütöttem az almát. 
Amíg az alma puhult, addig felvertem jó keményre 4 tojás fehérjét 4 kanál cukorral és pár csepp citromlével. Amikor már fényes, kemény volt hozzáadtam és gyöngéden, alulról felfele mozdulatokkal belekevertem 4 kanál lisztet. 
A habos lisztet a megsült alma tetejére simítottam majd tűpróbáig sütöttem. Vagyis addig, amíg egy beleszúrt fogpiszkálóra már nem tapadt ragacsos tészta.
A kész süteményt még azon melegében kifordítottam egy tányérra. Ha ezt nem teszitek meg, a karamell meghűl és a sütemény beragad az edénybe. Aztán majd kanalazhatjátok belőle...vagy esetleg újra melegíthetitek!
Tejszínhabbal, vaníliasodóval, vaníliafagylalttal lehet enni, de magára is kitűnő. Igaz Ingeborg?
Én almabort ittam mellé.

Feleim, vegyetek és egyetek! 

CSOKISZUFLÉ BÁLINT NAPRA

Nagyon szépen kérem férfi olvasóimat, hogy abban az esetben ha van kivel, van hol és van mikor, akkor készítsék el ezt a  desszertet kedvesüknek. Annyira egyszerű és mégis annyira különleges desszert, vendéglőben aranyárban mérik, pedig igencsak könnyű az elkészítése. 
Bátrabbak máris fogjanak hozzá egy próbasütéshez.

Addig is figyelmetekbe ajánlom ezt a cuki kis szívecskés tükröt, amit nemrég kaptam ajándékba 
régnemlátott 
K. Ildikótól találkozásunk alkalmából. Meg is hatódtam tőle. Még egyszer köszönöm! 
De lássuk a csokiszuflét: gőz fölött felolvasztottam egy tábla (10dkg) tejcsokit és 10 dkg vajat. Kevergetve kicsit kihűtöttem aztán hozzáadtam egyenként és közben kevergetve 4 tojás sárgáját, majd 2 kanál lisztet. Aztán gyöngéden beleforgattam a 4 tojás fehérjét, amit jó keményre felvertem 2 kanál cukorral.
Közben kivajaztam 4  felfújtformát vagy teáscsészét (ha forma nincs) és alaposan beszórtam kristálycukorral. Megtöltöttem a formákat háromnegyedig a csokis masszával majd betettem egy tepsibe, amibe vizet töltöttem úgy, hogy a víz a formák feléig érjen. Aztán betettem a tepsit az előre felforrósított sütőbe. 
Pontosan 10 percig kell sütni, akkor kívül ropogós, belül folyós lesz. Ha valaki így nem kedveli, akkor süsse kicsit többet. Kérésem az, hogy ne nyitogassátok a sütő ajtaját, a felfújtnak van egy rossz tulajdonsága, hideg hatására szeret összeesni.

Boldog Bálint napot a szerelmeseknek!

Feleim, vegyetek és egyetek!

LENCSELEVES KAKASHERÉVEL

Nem kell ezen csodálkozni. Eddig csak pörköltrecepteket találtam erről az igenis elhanyagolt "belsőségről", a kakasheréről. Pedig lehet belőle mást is főzni, mint pörköltet, például levest. 
A levest egy ugyancsak méltánytalanul elhanyagolt hüvelyesből főztem. A lencse egyike a legjobb fehérjeforrásoknak, magas aminosavakat tartalmaz és szénhidrátértéke is nagy, ugyanakkor vitaminokban is nagyon gazdag. 
Mégis, ezt a "szupernövényt" sokszor kiszorítja a kedvencek közül a kevésbé egészséges bab vagy borsó.
Este beáztattam 25 dkg lencsét, előtte jól megmostam, a hibás szemeket kidobtam.
Másnap felkockáztam és zsírjára sütöttem egy darabka füstölt szalonnát, rádobtam egy fej apróra vágott hagymát, két feldarabolt sárgarépát és folytonosan kevergetve pároltam. Aztán hozzáöntöttem a lencsét és feleresztettem 2 liter vízzel.

Sóztam, borsoztam, pár babérlevéllel ízesítettem és hagytam főni. Amikor már majdnem kész volt, hozzáadtam fél kiló kakasherét és együtt folytattam a főzést.
Egy kevés olajjal és egy kanál liszttel rántást készítettem, megszórtam pirospaprikával  és besűrítettem vele a levest, még pár percig forraltam, kevés ecettel savanyítottam.

Feleim, vegyetek és egyetek! 

FÁNK

Egy mély edénybe szitáltam fél kiló lisztet, melléadtam 10 dkg cukrot, csipet sót. 
Egy nagyobb csészében felmelegítettem 4 deci tejet, belemorzsoltam 4 dkg élesztőt, pici cukrot és jól elkevertem, majd hozzáadtam pár kanál lisztet, amellyel jól eldolgoztam. Meleg helyen pár perc alatt duplájára nőtt. Ezt nevezzük kovásznak és az élesztő felfuttatásának. Mondom annak, aki nem tudja!
Figyeljünk oda, hogy a tej ne legyen forró, mert megöli az élesztőgombát, aztán csak reménykedhetünk abban, hogy felnő a fánk.
A liszthez adtam 4 tojás sárgáját (a fehérjét felhasználhatjuk süteményhez is), reszelt citromhéjat, a felfuttatott élesztőt és folyamatosan keverve 10 dkg felolvasztott, de nem forró vajat (lehet margarin is). Ha szükséges tehetünk még hozzá tejet, a tészta kemény, de fakanállal dagasztható kell hogy legyen. 
Amikor pár éve Andra barátnőmet telefonon oktattam a fánksütésre, megkérdezte, mégis milyen legyen a tészta keménysége? Akkor azt mondtam neki, hogy olyan kell legyen mint egy fiatal nő melle. Nos, remélem ezzel mindent elmondtam...
Addig dagasszuk, amíg bírjuk, vagy legalább 5 percet. Fontos, hogy a hozzávalók jól össze legyenek dolgozva és a tészta sima, selymes legyen és elváljon az edény falától.
Picit megszórtam liszttel és letakartam tiszta konyharuhával. Meleg helyen duplájára kelesztettem (45 perc - 1 óra)
Akkor lisztezett deszkára borítottam és kézzel könnyedén széthuzogattam körülbelül 1,5 cm vastagra. Akinek ez nem megy (nem látnám, hogy miért) az vegyen elő nyújtófát.
Lisztezett fánkszaggatóval (vagy vékony falú pohárral) kiszaggattam, a deszkán letakarva még jó negyed órát kelesztettem, majd bő olajban előszőr fedő alatt, majd megforgatva már anélkül szép aranyszínűre sütöttem.
Amikor az olajba helyeztem, akkor az egyik ujjammal picit benyomtam egy lyukat a közepébe és azzal lefele tettem a forró (de nem túl forró!) olajba.
Papírszalvétára szedtem, majd  még langyosan vaníliás porcukorba hempergettem. 
A Demmers Teehaus finom zöldteáját, a Happy Hour-t ittam mellé, amelyben eperdarabkák is voltak. Ez csodásan passzolt az eperlekvárral amellyel megkentem a fánkokat.

Feleim, vegyetek és egyetek!

CSICSÓKA MUSZAKA

Soha nem hittem volna, hogy ha egyszer összefutok vele és megakad a szemem a formás húsán, egzotikus külsején, akkor megkívánom nagyon, nagyon és kerül amibe kerül megszerzem magamnak, bármi áron. Aztán hazaviszem magammal és megpróbálom kihozni belőle a legtöbbet amire képes s a legjobbat amire képes vagyok én is. 

Igen, ő volt az, a csicsóka, ez a mesebeli hangzású, érdekes növény, amit előszőr krumpli helyettesítőjeként képzeltem el, aztán rájöttem, hogy ez a zöldség egy teljesen önálló egyéniség.
Ez az őszirózsafélék családjába tartozó gumós növény a burgonyánál 5-6-szor nagyobb rosttartalmú, de vele ellentétben nagyon kevés keményítőt tartalmaz. Gátolja a szénhidrátok felszívódását (fogyókúrázók figyelem!), inulintartalma miatt sikerrel alkalmazzák a rákterápiában, melegen javasolt cukorbetegek diétájába is és koleszterincsökkentő hatása miatt szívbetegeknek is ajánlott. 

Kezdtem azzal, hogy megszabadítottam a héjától (magyarul: megpucoltam) egy kiló csicsókát, akkor jöttem rá, hogy nem az apróbbakat kellett volna kiválogassam a zöldségárus standjáról. Amiután ezzel megvoltam szép vékonyra felkarikáztam.
Egy nagy fej hagymát apróra vágtam és megdinszteltem egy kevés olajon. Aztán hozzáadtam egy nagy megreszelt sárgarépát és azt is megpuhítottam, aztán belekevertem egy fél kiló darált pulykamellet. Sóztam, borsoztam és folytonos kevergetés mellett majdnem készre pároltam. Az elpárolgott húslevet kevés vízzel pótoltam.

Egy tűzálló tálat kikentem pici olajjal, beterítettem egy sor karikára vágott csicsókával, rákarikáztam egy kevés húsos paprikát, egy darabolt cukkinit, 2 karikázott paradicsomot (sóztam) és a darálthúsos massza 1/3-át. 
Csicsóka, zöldségek és hús került a tepsibe még 2X, amíg a hozzávalók   elfogytak. Meglocsoltam kevés olajjal, aláöntöttem egy pohár vizet és fólia alatt forró sütőben készre pároltam. Akkor levettem róla a fóliát, visszatettem a sütőbe és picit megpirítottam a tetejét.

Nos, Gidót kérdezzétek milyen volt, mert ő evett belőle, őt meg arra intem, ha jót akar, akkor vagy jót, vagy semmit se nyilatkozzon erről az ételről!  

Feleim, vegyetek és egyetek!

KAKASHERE PÖRKÖLT

Kedves barátaim, ne szisszenjetek fel és ne kapjatok a lábatok közé! Ha a tyúktojást és a tehéntőgyet is megesszük, miért ne tennénk meg ezt ezzel a finomsággal is. 
Először életemben Hajdúszoboszlón fogyasztottam kakasherét, mondanom sem kell, hogy nagyon ízlett. Nincs miért ne ízledjen ez a velőhöz hasonló állagú, vajpuha, ízletes csemege. 
Ha már első alkalomról beszélek, akkor elmondhatom, hogy akkor jártam életemben először Hajdúszoboszlón is, Ingeborggal és a mamájával utaztunk oda pár napra pihenni, feltöltődni. Baratnőm intézte a szállást a strand előtt található sokcsillagos szállodába. Meg is voltunk illetődve az elegáns helytől meg a meleg fogadtatástól, amikor a londiner a bőröndjeinket cipelve felkísért az emeletre, nem tudtuk mekkora borravalót illik adnunk neki. A dillemmát úgy oldottuk meg, hogy aztán nem kapott semmit... Javasolom, hogy az ehhez hasonló nézeteltérések elkerülése végett minden szállodában legyen ez is feltüntetve a szobaárak mellett.

A strandra már az érkezesünk napján kimentünk, alig vártuk, hogy az élményfürdőt is kipróbáljuk. Róza mamának (aki magas vernyomásban szenved) kinéztünk egy nem túl magas hőmérsékletű medencét, beledugtuk és a lelkére kötöttük, hogy ne mozduljon onnan, hamarosan jövunk, addig csak áztassa reumás csontjait a finom termálvízben.
Nagyon, nagyon jó volt az élményfürdő csúszdáin tobzódni! Nem sokat törődtünk azzal, hogy a korosztályunk női tagjait csak mi ketten képviseltük, visongva, rikoltozva szaladtunk fel a lépcsőkön és szenvedéllyel vetettük bele magunkat a kerek, fánkalakú gumimatracokba, hogy aztán halálmegvető bátorsággal zúduljunk le a kavargó vízben a kacskaringós mélységbe.
Amikor aztán úgy jó két óra múlva kifáradtunk és alaposan megéheztünk a nagy játékban, elindultunk hogy megkeressük Róza mamát.  Ijedten láttuk, hogy biza ő annyira szófogadó volt, hogy habár már nagyon fázott a nem túl forró vízben, mégis ott maradt megvárni minket, félt hogy ha kiszáll a medencéből elveszít és egyedül marad a tömegben. Vígasztalásképp, meg hogy szederszínű ajkait felmelegítsük, ebédelni indultunk a strand kifőzdéi felé, ahol hatalmas üstökben rotyogott az igen kedvező árban mért étel, amit készitői ügyes furfangossággal és nagyon jó üzleti fogással: kóstolóval próbáltak az arra sétáló éhes kuncsaftokra rátukmálni. Nos, egy ilyen ügyes szakácslegénynek köszönhetem, hogy megkóstoltam, sőt megkedveltem a kakashere pörköltöt.

Lássuk tehát a receptet: vettem két nagy fej hagymát és apróra kockáztam, majd megdinszteltem egy kanál kacsazsírban. Amikor majdnem kész volt, hozzáadtam két feldarabolt paradicsomot, pár darab aprózott aszalt, olivaolajban tartosított paradicsomot, sóztam, borsoztam, pirospaprikáztam, felöntöttem kevés vízzel és készre főztem.  
Amíg a hagyma készült, addig megtisztítottam a hártyájától  és alaposan megmostam egy kiló kakasherét, lecsepegtettem a víztől, majd a pörköltalaphoz adtam és 10 perc alatt készre főztem. 
Amennyire egyszerű, annyira nagyszerű. 
Nokedlivel, tésztával, rizzsel vagy akár főtt krumplival is fogyaszthatjuk. 
Együnk mellé finom savanyúságot is.

Feleim, vegyetek es egyetek!

GYÖNGÉD GULYÁSLEVES

Pár évvel ezelőtt sízni mentünk a Parangra, a Déli Kárpátokba, Kolozsvártól 180 kilométerre. Valahogy csak úgy "átugrottunk"  egy pár órára sízni, terveink szerint este már otthon szándékoztunk álomra hajtani a fejünket. Kora hajnalban indultunk Zolika autójával, feleségével Patrival, barátjával Dannal és természetesen Ingeborggal. Ahhoz, hogy kényelmesen utazzunk az alaposan megpakolt autóban, Dant, a hegedüvirtuózt a csomagtartórészben levő székre ültettük, ő volt a legfiatalabb, gondoltuk: ő kell legyen a legkevésbé kényes. Meg ugye nem az elgémberedett lábaival kell majd hegedüljön és megkeresse a betevőt... Amúgy meg még annyira kezdő síző volt, hogy valahogy a tanoncoknak kijáró alázatot vártuk el tőle. 
Amíg a pályán Zoli és Dan snowboardon tökéletlenkedett, Patricia kecsesen síléceken próbálkozott talpon maradni. Én Ingeborggal siklottam  a pályákon, örvendve, hogy a ritmus utánam lett igazítva, annyit síztem, amennyi éppen jól esett, nem erőltettem meg cseppet sem magamat.

Amikor már a nap derekán a hazainduláson gondoltunk, akkor megjelent Bronco. Mosolygós, göndör fürtös, kedves fiú, Ingeborg hegyikerékpáros, deszkás, extrém sportoló havere, aki ráadásul kitűnő downhill versenyző.
Röstelkedve toporogtunk mellette, eléggé gáz volt egy ilyen belevaló, freestyle snowboardos fickó mellett síléceken, szedett-vetett síruhánkban ügyetlenkedni.
De ő nagyon kedvesen meghívott mindenkit magához, a hegy aljában található meseházikójába, a Mellodge-ba vacsizni.

Elindultunk lefele az ismeretlenbe, hol lécen, hol fenéken, ki gyorsabban-ügyesebben, ki kevésbé. Csonttá fagyva, kifáradva érkeztünk meg a barátságos menedékházba. Bronco Stroh rummal fogadott minket, mohón felhörpintettünk egy-egy stampedlivel. Senki nem mondta nekem se, a többieknek sem, hogy ez a rum 80%-os alkoholtartalmú, elhihetitek, nagyon hamar felmelegedtünk tőle sőt hamarosan felszabadultan kurjongatva csocsóztunk, amig a vacsora készült. 
Csodálatos napot zártunk: sízés egy gyönyörűséges helyen, kellemes baráti társaság, tökéletes vacsora egy tökéletes helyen.
Kinek kell ennél több az életben?

Talán csak egy finom, kis gyöngéd gulyásleves az, ami ezekben a  fagyos, havas estéken testi és lelki gyógyír is lehet.
Vettem egy gyönyörű szép darab marhahúst, úgy egy kilónyit, amit kis darabokra kockáztam. Egy nagy fej hagymát felvágtam, megdinszteltem egy kevés olajon, rádobtam a husikockákat és fehéredésig, folytonosan kevergetve pirítottam-puhítottam. Aztán hozzáadtam négy megtisztított, felvágott sárgarépát és egy petrezselyemgyökeret. Tovább kevergettem, sóztam, borsóztam, pirospaprikáztam,majd felöntöttem 2 liter vízzel. Ne felejtsünk el beletenni egy kávéskanál köménymagot, a gulyásleves "titkos" fűszerét! 
Mikor az egész majdnem megfőtt beleszórtam három feldarabolt krumplit és egy marék nagyszemű tarhonyát. 
Buzgóbb háziasszonyok szaggassanak bele friss galuskát, én ehhez most lusta voltam.
Amikor kész lett, megszórtam aprított zöldpetrezselyemmel.

Feleim, vegyetek és egyetek!

CSICSERIBORSÓ LEVES

Jócskán elmúltam már harminc amikor Pista barátunkkal, barátnőmmel Ingeborggal és akkori párjával egy gyönyörű szép téli napon sízni indultunk Brassó Poianára. Egész úton duzzogtam rendesen: ismét egy kellemetlen hétvége, amikor hiába a jó baráti társaság, megint ülhetek a pálya hüttéjében orrvérzésig egyedül, arra várva, hogy valamelyik barátom arra kanyarodjon kipirult arccal két lecsúszás között és hanyagul odadobja nekem a "hogyvagymitcsinálszremélemnemunatkozol" szöveget, majd sietősen, szerintem eszelősen tovább csússzon lefelé, otthagyva engem a személyes kínjaimmal, frusztrációimmal, hogy nem tudok sízni. Elegem volt már nagyon azt látni, hogy mindenki mennyire boldog és könnyed a sípályán, untam már nagyon, hogy pecsenyepirosra süttessem az orromat a magaslati napsütésben vagy halálra unjam magamat  a ködösebb, sötétebb napokon egy füstös melegődőben egy kapuccsínóval és sok sok cigivel.  
Pista, aki amúgy sporttanár és neves síoktató volt, megérezte az ellenállást bennem, barátságosan megjegyezte, nem baj ha nem tudok sízni, vehetem az autót és elkocsikázhatok a közeli szálloda úszómedencéjéig, majd este találkozunk és "bandázunk" vacsoránál. A sírás fojtogatott, nem tudtam sem úszni, sem autót vezetni! Akkor mondta Pista és ez szinte beleégett a lelkembe: fehér ember tanuljon meg írni-olvasni, autót vezetni és úszni. A sízést nem említette...
Az elkövetkező nyáron megtanultam vezetni, a következő szezonban sízni és pár hónap múlva beiratkoztam egymás után két úszótanfolyamra is. Lelkemre mondom nektek, nem rajtam múlott az egész, a mai napig nem tudok úszni.

Amikor aztán pár év múlva a Brassó Poiánai "Drumul Rosu-n", a Vörös úton csúsztam lefelé egy csodálatos napsütötte, de nagyon hideg napon, felnéztem az égre és megköszöntem Pistának, hogy megszégyenítve felrázott tehetetlenségemből, Ingeborgnak meg hogy angyali türelemmel és végtelen kitartással fordult felém és megtanított sízni (is). Halleluja, halleluja, zengett a szívem amint csúsztam lefelé a fenyőfákkal övezett csodálatos, szerpentinszerű pályán. Dalolt a lelkem amint lefelé kanyarogtam, surrogott az ezüstként csillogó fagyott hó a sítalpam alatt, süvített a szél a füles sísapkámon keresztül, az orrom alatt megfagyott az elkenődött taknyom, nem számított semmi. Boldog voltam, valójában akkor éreztem meg azt az eufórikus érzést, amit barátaim már oly sok éve tapasztaltak a sípályán.  Aztán hatalmasat estem... 
Akkor tudtam meg milyen az, amikor a mennyből a pokolba, magasból a mélybe eshetünk. Tanulság ez valamennyire az életben is, minél magasabbról esünk, annál nagyobbat huppanunk. 

Habár a sízés  sajnos az idő múlásával egyre nehezebben megvalósítható már nekem, boldog vagyok, hogy ha nem is sokszor, de megéreztem én is mit jelent a lefelé száguldás, a süvítő szél, a szabadság érzése.

Nos, de térjünk rá a receptre, aminek semmi, de semmi köze sincs a sízéshez, a télhez és a hóhoz, de fogadjátok szeretettel, főzzétek meg és egyétek jóízűen ezekben a hideg, didergető, havas napokban. 

Vettem hat csirkecombot és feltettem főni 2 liter hideg vízben, felkockáztam egy fej hagymát és hozzáadtam a leveshez, megtisztítottam és felkarikáztam négy sárgarépát és egy feldarabolt petrezselyemgyökérrel együtt a leveshez adtam. Sóztam, borsoztam (bevallom, tettem bele két ételízesítő kockát is). Amikor már minden majdnem megfőtt, lecsorgattam egy csicseriborsó konzerv levét és a finom ásványi anyagokban, vitaminokban, rostokban gazdag borsószemeket belelöttyintettem a forrdogáló lébe.
Mire a hús megfőtt a zöldségek is megpuhultak. Akkor belekevertem egy kis doboz (2 dl) főzőtejszínt, citromlével utánaízesítettem, megszórtam petrezselyemzölddel. 
Pompás leves lett!!! 
Készíthetjük hús nélkül is, én a csirkecombokat külön ettem.

Feleim, vegyetek és egyetek!!!