ZSENDICÉS SALÁTALEVES

Ma délelőtt a piacon tejet szerettem volna vásárolni, ott árul egy asszony hatalmas inoxtartalyokból friss főtlen tejet. Amikor onnan vásárlok, valahogy olyan érzésem van, hogy valódi tejet iszok, nem UHT, nem pasztőrizált, mág csak fel sincs főzve, finom és habos mintha akkor csorgatták volna ki a (fém)tehéntőgyből!

Akkor pillantottam meg az üveget a zsendicével. A zsendice nem más mint tejsavó, amely sok ásványi anyagot, zsírt és tejcukrot tartalmaz. Megsavanyítva és felmelegítve a tejsavó kicsapódik és egy aludttej szerű savanykás folyadék lesz belőle, a zsendice. Ebből főzik a híres bálmost, de levesek savanyítására is használják, Erdélyben főképp salátaleves készül belőle.

Vettem tehát én is két szép fej salatát és fél liter zsendicét!


Felkockáztam és zsírjára sütöttem, pirítottam tenyérnyi füstölt szalonnát. Amikor már majdnem füstölt a szalonnazsír, rádobtam 7-8 cikk zúzott fokhagymát, majd egy kavarintás után felöntöttem 2,5 liter vízzel.









Amikor a víz forrni kezdett beleszórtam a megmosott és felvágott salátaleveleket. 
Sóztam, borsoztam a levest és körülbelül 10 percig főztem. Akkor beleöntöttem fél liter zsendicét (megpróbálhatjátok zsíros aludttejjel, ha nincs zsendicétek) és amikor ismét forrni kezdett folytonos keverés mellett beleöntöttem két, villával lazán  felvert egész tojást. Ettől a leves olyan rongyosszerű lett! Végezetül megszórtam egy nagy csokor aprított kaporral és lezártam a tüzet. 
Enyhén savanykás, üdítő leves lett belőle. 

Feleim, vegyetek és egyetek!

BARACK

Ehhez a sütihez a sütőformáim szerintem megvannak zsenge kamaszlány korom óta, akkor volt ez nagyon divatos süti, boldog-boldogtalan ezt készítette, lehetőségek szerint díszitette, színezte és töltötte. Édesanyám a baracksütiket baracklekváros krémmel  töltötte, nem kakaóssal, mint mások. Ezért én is így készítem!
Pofonegyszerű a tésztája: összegyúrtam gyors mozdulatokkal 30 dkg lisztet, 20 dkg vajat, csipetnyi sót, 10 dkg porcukrot majd 2 tojás sárgáját. Fóliába csomagoltam és betettem a hűtőszekrénybe legalább 2 órára.

A tésztát lisztezett deszkán nagyon vékonyra kinyújtottam és kerek lapocskákat szúrtam ki belőlük. A formáimat kibéleltem a tésztakorongokkal, ujjbegyemmel jó alaposan belenyomkodtam, tepsibe tettem és megsütöttem őket. Mivel csak 20 sütőformám van, kénytelen voltam több rendben sütni, végül 100 félbarackot készítettem.

Akinek nincs ilyen formája, az a masszából diónyi gömböket kerekítsen a tenyerében, amiután megsülnek kiskanállal kaparja  ki  a belsejüket, úgy alakul ki  nagyjából a megfelelő forma. Ebben az esetben tegyetek sütőport a tésztájába!


A krémhez összekevertem 20 dkg puha vajat 4 kanál porcukorral és egy kis üveg baracklekvárral.
A barackformákat összeragasztottam kiskanál krémmel, fóliázott tálcán a hűtőben érleltem egy egész napot , majd céklalébe mártottam a krémes tésztagolyókat és végül kristálycukorba forgattam meg őket. Végül, fényképezés után zárható műanyag dobozba tettem és besuvasztottam a hűtőszekrénybe, úgymond Karácsonyra...
Nem hiszitek el, amikor "ellenőrzés" képpen pár nap után bekukkintottam a dobozba, majd szívbajt kaptam. Édesapám megette több mint háromnegyedét! 
Vacakolhatok újabb adaggal!
Akkor majd kínálhatlak :

Feleim, vegyetek és egyetek!

KELBIMBÓ SALÁTA

Hát, ennél banálisabban egyszerű salátát ritkán...A kelbimbó a kedvencem, de mindig paradicsomos változatban készítettem, hagymával, fokhagymával, babérlevellel, főzelékszerüen. 
A napokban hazafelé jövet betértem az újonnan nyílt kis zöldséges-bódéba pár darab mandarint vásárolni.  Szokásomhoz híven beszédbe elegyedtem és  kifaggattam a foghibás, pufajkás, fagyos kezeit dörzsölgető vállalkozót, hogy megy a biznissze. Gondolhatjatok, hogy kirobbant belőle a panasz: nem megy, más volt a számítása, a környékbeli panellakások lakói inkább mennek a közeli multiba, a nyugdíjasok a nagypiacra, aki feljebb lakik nála az autóbuszra száll, aki lejjebb, az a konkurenciához húz inkább. Nos, akkor én bevásároltam: piros céklát, zacskó aszaltszilvát (mert ugye finom, olcsó és egészséges), egy szép nejlonba burkolt uborkát, kiló hagymát, két telt citromot, lédús mandarint, majdnem vettem szóló szőlőt is, de akkor már leállt a sajnálatlendületem. Ne feledjem, vettem egy kiló ötven deka kelbimbót is.
Abból készült most ez a saláta, ami meg kell hagyni nagyon finomra sikerült.
Megtakarítottam és enyhén sós vízben megfőztem 25 dkg kelbimbót, majd szűrőben alapo-san lecsepegtettem. 
Közben egy tálkában összeke-vertem egy jó deci majonézt 3 kanál joghurttal, 3 cikk zúzott fokhagymával, mokkáskanálnyi apróra vágott ecetes tárkonnyal, pici sóval, borssal, tárkonyecettel. 




A kihűtött kelbimbóra öntöttem a mártást, lazán összekevertem és jól behűtve ettem.

Feleim, vegyetek és egyetek!

Tarhonyás marhatokány

 Szegény nagyanyám még annak idején keményebbre gyúrta a tésztát és a reszelő nagy lyukán belereszelte a levesbe. Ezt neveztük tarhonyának. Az erdélyi román háziasszonyok is "razalai"-nak, vagyis  reszeléknek   nevezik a tarhonyát, de csak levesbe főzik! Mivel nagyon szeretem ezt a fajta tésztát, elég gyakran használom rizs helyett is egyes ételekbe. 

Keszítettem egy fél kiló marhahúsból, 2 nagy fej hagymából, 1 kanál paradicsom és 1 kanál paprikapasztából egy finom tokányt. Sóztam, borsoztam és vajpuhára főztem. A tokány levét jó hosszúra és sűrűre hagytam, amikor meg kész lett beleszórtam 15 dkg tarhonyát. Lassú tűzön, rázogatva, kevergetve úgy 15 perc alatt megfőztem. 

Savanyú uborkával kitűnő vacsora volt nekem!

Feleim, vegyetek és egyetek!

ZSERBÓ, TE ÉDES

Nem tehetek róla, ha ez a sütemény visszavisz a gyermekkoromba, mint olyan sok más étel, illat, mozdulat...

Nem létezett Karácsony zserbó nélkül nálunk, méghozzá a nagytepsis adag, ugye 4 gyermeket jól kellett laktatni édességgel. A lekvár és a dió "megtermett" nekünk. Gyümölcsöskertet béreltünk egy nagybányai idős házaspártól, nem túl sok pénzért. A gyümölcsöskertbe beépítettünk egy hétvégi vityillót, ami inkább szerszámoskamra volt, semmint laknivaló hely, de így is tökéletesen megfelelt nekünk. Minden vasárnap, tavasztól késő őszig, mi ott voltunk. A vasárnapi korai reggeli elfogyasztása után felkerekedett a család, hátizsákokba pakoltunk és egy jó óra séta után máris megérkeztünk "A kertbe". Jó muri volt: amíg a szülők és barátaik az ebédet főzték a hevenyészett nyílt tűzhelyen, addig mi gyermekek játszottunk a fűben, fára másztunk, tollaslabdáztunk vagy csak kártyáztunk a leterített takarón. 
Duzzogás nálunk csak ősszel volt, amikor össze kellett gyűjtsük a lehullott almát és be kellett reszeljük befőttes üvegekbe télire, vagy amikor az édesapám által bottal levert-lerázott dió után kellett hajladoznunk. Legjobban a szilva összegyűjtését utáltam, rengeteg szilvafánk volt, hordóba gyűjtöttük, sokszor kettő is megtelt a szottyos gyümölccsel. Ebből aztán télen, otthon, a lakótelepi lakás konyhájában édesapám pálinkát főzött. Bűzlött is egész télen a lepcsőház a cefreillattól, anyukám mindig attól félt, hogy egyszer becsengetnek és elviszik az "öreget" a rendőrök.
Az összegyűjtött diót pedig, ó borzalom, ismét mi kellett megtakarítsuk, sokszor 2 zsákkal is, ebből fizették szüleim a következő évi kertbért, a fölöslegből meg egész évben a család csemegézett. 
Ez a zserbórecept, amit itt leírok, nem az édesanyám receptje. Gergely Éva, egy csíkszeredai háziasszony süteményeskönyvéből olvastam, ahol 615 kipróbált sütemény és édességrecept van, én ezt a receptet sok-sok éve használom. Nagytepsis adag!

A tésztához összegyúrtam 70 dkg lisztet 20 dkg margarinnal, 4 kanál cukorral, egy késhegynyi szódabikarbonával es bő fél csésze tejben felfuttatott 3 dkg élesztővel. 
Ebből puha, rugalmas tésztát gyúrtam, három egyenlő részre osztottam és rendre kinyújtottam őket vékony lapokra.
A tepsibe sütőpapírt simítottam, ráterítettem az első tésztalapot és megkentem jó vastagon savanykás eperlekvárral, megszórtam 20 dkg, kevés cukorral összekevert darált dióval, amit meglocsoltam olvasztott méz és vaj keverékével (vaj 10 dkg, méz 6 kanal).  Utána jöhetett a következő lap, ismét lekvár, ezúttal barack és megint 20 dkg cukros dió megöntözve mézes vajjal. Végezetül beterítettem az utolsó lappal.
Tiszta konyharuhával letakartam és egy órát pihentettem, majd villával megszúrkáltam és forró sütőbe dugtam. Körülbelül 3/4 órát sült, amíg a tészta a tepsi szélétől szépen elvált, a teteje meg enyhén rózsaszínűre pirult. Akkor hagytam kihűlni a tepsiben, majd a sütőpapír segítségével könnyedén át tudtam emelni egy nagy tálcára.
Következett a csokimáz, amihez 8 kanál porcukrot összekevertem 4 kanál kakaóval, diónyi vajjal és annyi tűzforró vízzel, amennyivel egy pasztaszerű massza nem lett az egészből. Ezzel beborítottam a sütemény tetejét és egész estére a kamrában hagytam megszilárdulni.

Ahogy a recept szerzője is írta a könyvében, nem túl olcsó, de "parádés" ünnepi sütemény!
Finom "Chocolate Truffels" feketeteával (amit Aditzától kaptam)  mennyei uzsonna, reggeli lehet. 
A Demmers Teehaus ceyloni és kínai feketeteáját a  legjobb minőségű csokoládé és karamell aromával  kevertek, cukorral vagy anélkül nem csak csokiimádok kedvence lehet.

HALÁSZLÉ EGYSZERŰEN

Mindig a hideg veríték ütött ki rajtam, amikor arra gondoltam, hogy halászlevet kéne főznöm. A hal megtakarítása és a leves megfőzése után kezdődött mindig a tortúra: a passzírozás! A tenyeremen mindig vízhólyag maradt a több mint egy óra, szűrőben való főtthal nyomorgatás után. DE!!! Amióta a konyhai felszerelések beköltöztek az én konyhámba is és amióta megvásároltam egy banális botmixert, azóta ezen étel elkészítése gyerekjáték és valódi élvezet lett számomra.
Nem készítem ki tudja hány féle halból, nem csinálok belőle fesztivált, hanem finom, egyszerű, hétköznapi ételt.  Lehet a levesemben van valami ami nem kéne benne legyen és az is lehet, hogy valami hiányzik  belőle az "eredeti" receptekhez képest. Kit érdekel? Így is finom!


Szóval, a múlt héten halaszlére vágytam, vásároltam tehát két halgerincet, farkostól és két szelet pontyfilét. 
Összeaprítottam 4 fej hagymát, egy sárgarépát és feltettem főni 3 liter vízben a két halgerinccel együtt. Ha lett volna kedvem, vehettem volna bele egy halfejet is, az külön jót tett volna az ízének. 
Sóztam, borsoztam, tettem bele egy jó nagy kanál pirospaprikát, szórtam bele egy fél marék szárított leveszöldséget, 2 kis aprózott paradicsomot, egy kanál sűrített paprikapasztát és addig hagytam rotyogni, amíg a gerincről könnyedén levállott a halhús. 
Akkor kiszedtem a forró levesből a gerincet és csak a róla leválasztott húst dobtam vissza a fazékba, majd előkaptam a botmixert és pillanatok alatt megdaráltam. Ezek után szűrőben csak picit kellett passzírozni, szinte magától átfolyt az ízletes nedű az apró lyukacskákon. 
Visszatettem a tűzre, csípőspaprikával ízesítettem, a szín miatt még tettem bele pirospaprikát és belefőztem a darabolt, előre besózott halfilét is. Nos, ezután már csak 5 percet hagytam forrdogálni, ennyi bőven elég volt a halnak.

Tűzforrón, pici chilipaprikával az igazi.

Feleim, vegyetek és egyetek!

Pillecukor vagy marshmallow

Pár éve Húsvétkor SÍZNI indultunk Lengyelországba. A szállásunk egy zakopanei kicsi, rettentően rusztikus panzióban volt, ahol saját magunk sütöttünk-főztünk a jól felszerelt aprócska konyhánkban. 

Érdekes kis lakunk volt, három színten egy csigalepcsőn közlekedtünk a konyha, a nappali és a hálószobák között. Egész nap körbe-körbe, le-fel a csigalépcsőn, mondhatni egész nap pörögtünk, szinte beleszédülve, ilyen házat még soha nem láttam. Olyan volt mint egy pici mézeskalácskunyhó, amit kedves gazdáink helyi népi tárgyakkal tömtek tele. Mindegyik emeletről ki lehetett lépni az udvarra, az egyik emeletről páldául egy olyan teraszra, ahol flekkensütő hely volt szépen kialakítva. Nos, itt sütöttünk és itt ettem először magamkészítette pillecukrot parázs felett pirítva.

A pillecukor készítése mindig egy nagy kiváncsiságom volt, az utazás előtti héten pedig az interneten órák hosszat navigáltam, válogattam, jegyezgettem, amíg úgy éreztem, megtaláltam a tökéletes receptet.
15 dkg cukrot feltettem forrni fél deci vízzel és egy jó kanál mézzel. Amikor felforrt, lehúztam a tüzet és lassan bugyogtattam még vagy 3-4 percig, közben pedig sűrűn  kevergettem.
Küzben egy zacskó, 7 grammos zselatint egy kis műanyag vedrecskében feloldottam 2 kanál langyos vízzel, majd lassacskán belekevergettem a cukorszirupot. 

Majd elővettem a mixert, belemártottam a zselatinos cukorszirupba és elkezdtem a habosítást. Meg kell mondanom nektek, mivel a mixerem nem a legjobb minőségű, hát eleggé imádkoztam azon, hogy ne égjen ki a motra. 
Közepes fokozaton legalább 5-6 percig habosítottam, ételszinezéket tettem bele, meg kevés mentaaromát és rákapcsoltam a finishre, legnagyobb fokozaton meg 3 percig pörgettem a mixert.

Végezetül egy kiolajozott sütőpapíros dobozba öntöttem, majd betettem a hűtőszekrénybe pihenni, ahol szépen megdermedt a massza.
Akkor egy tálcára keves porcukrot és 2 kanál étkezési keményitőt szórtam, majd ráborítottam a pillecukor darabot és gyakran megforgatva a keményítős porcukorban, ollóval kockákra vágtam.

Vegyetek ti is példát rólam, készítsétek magatok a pillecukrot, olcsóbb, finomabb mint a készen kapható, bármilyen aromával ízesíthető, bármilyen árnyalatra színezhető. Tortabevonóként, tortadíszkánt is használható, de erről máskor!

Feleim, vegyetek és egyetek!

KARÁCSONYI CSILLAGOK

Közeleg a Karácsony...ha tetszik, ha nem. Hát, nekem nem tetszik, rengeteg munka: takarítás, ablakpucolás, főzés, sütés, utána mérték nélküli zabálás, fölösleges cuccok ajándekcím alatti megvásárlása, utána pedig ismét takarítás...A lényeg meg persze elvész menet közben!


Az aprósütemények kedvelőjeként szőlőzselés csillagokat keszítettem, dobozban sokáig eláll, puha, omlós, pikáns desszert.


A tészta alapanyagait gyors mozdulatokkal összegyúrtam: 30 dkg lisztet, 20 dkg vajat, csipetnyi sót, 10 dkg porcukrot majd 2 tojás sárgáját. Fóliába csomagoltam és betettem a hűtőszekrénybe vagy 2 órára pihenni.

Vékonyra kinyújtottam, csillagformával kiszúrtam, sütőpapíros tepsibe helyeztem és világosra sütöttem.
15 deka porcukrot összekevertem pár csepp ételfestékkel és annyi citromlével, amennyitől pasztaszerű lett. 

A csillagokat megkentem a cukorpasztával, cukorgyöngyökkel díszítettem, összeragasztottam szőlőzselével (finom bármilyen keményebb, savanykás lekvárral). 

 Ajándéknak sem megvetendő, ugye?

Feleim, vegyetek és egyetek!

APRÓSÜTI MIKULÁSRA

Kitűnő ízű és cuki kinézetű aprósütiket sütöttem Mikulásra, s habár a díszítése babrásnak tűnt eleinte, meg kell mondanom, hogy elég hamar kész lettem velük, valahogy észre sem vettem és máris tele voltak rajzolva a figuráim.

30 dkg lisztet, 10 dkg porcukrot, csipet sót, egy citrom héját, 15 dkg hideg vajat gyors mozdulatokkal összemorzsoltam (készítsétek vajjal, ne margarinnal, igazan megéri a befektetést). Belekevertem 2 tojás sárgáját és gyorsan készre gyúrtam (ha nem áll össze a tészta, tegyetek bele kevés tejfölt). Ne vacakoljatok vele, gyorsan dolgozzatok, ne melegedjen fel a vaj.
Fóliába csavartam és pár órára hűtőszekrénybe tettem a masszát.
Öklömnyi darabkákat tépkedve belőle, nagyon vékonyra, talán 4 mm-re nyújtottam, formákkal kiszúrkáltam és forró sütőben pár perc alatt világosra sütöttem őket.

Előkészítettem a díszítőanyagokat: a cukorkákat poharakba öntöttem, 10 dkg fehércsokit gőz fölött felolvasztottam, kettéosztottam, felét ételfestékkel színeztem, 10 dkg kakaóscsokit is felolvasztottam. Mindegyik csokiba tettem diónyi vajat és egy kanál tejszínt is. Megkentem a kekszeket az olvasztott csokoládékkal, megszórtam cukordísszel, majd miután megkötött a máz, akkor a tubusos cukordíszítővel befejeztem a cifrázást.

Feleim, vegyetek és egyetek!

POGÁCSA KACSAZSÍRRAL ÉS HAGYMÁVAL

Annyira megkívántam a kacsatöpörtyűt, hogy vettem egy fél kiló kacsaszalonnát, kiolvasztottam a zsírját, megettem a töpörtyűjét. Nem esett jól...de megmaradtam egy fél liter kacsazsírral.
Akkor gondoltam ki, hogy töpörtyűs pogácsa helyett hagymás pogácsát sütök, de zsiradékként a kacsazsírt fogom felhasználni. A recept inspirációja Limarától érkezett.
 Gondolataimat tett követte, éppen ezért apróra kockáztam 5 hagymát és nagyon kevés olajon, folytonos kevergetés mellett megpirítottam.

Közben deszkára szitáltam fél kg lisztet, összemorzsoltam 20 dkg hideg kacsazsírral, 1 kanál sóval, 1 tojással és 1 tojássárgával és összegyúrtam fél deci langyos, cukros tejben  felfuttatott 3 dkg elesztővel és annyi langyos tejföllel, amennyivel selymes, rugalmas tésztát kaptam.

Konyharuhával letakartam és hideg helyre tettem pihenni 2 órát. 
Kinyújtottam 1 cm vastag, téglalap alakúra és megkentem a pergelt hagymával.  Hajtogattam: fentről középig lefele, lentről fölfelé, jobbrol-balra középig, balról-jobbra középig, majd összecsuktam mint egy könyvet. Ismét letakartam és ment pihenni még 2 órát a hűvösre.

Miután megkelt a kis csomag, ismét kinyújtottam körülbelül 1,5 cm vastagra, kiszaggattam a pogácsákat, a tetejüket megkentem 1 tojás sárgájával, amit 2 kanál tejjel lazítottam és forró sütőben szép pirosra sütöttem őket.

A kis abrosz, amit a képen láttok, a kezem munkája, 10 éves korom körül varrtam az iskolában kézimunka órán egy régi háziszőttes abroszra, amit anyukám tudta nélkül szabdaltam darabokra... 

Feleim, vegyetek és egyetek!

AVOKÁDÓ KRÉM

Avokádó krém, vagyis quacamole...
Ezt a trópusokról származó semleges izű gyümölcsöt Márta mutatta meg nekem először, addig az áruházak polcán lapuló többi exotikus zöldséggel-gyümölccsel együtt jó messze tartottam magamtól.
Furcsa nevükhöz rossz ízt, lehetetlen recepteket társítottam. 
Márta elmondta nekem, hogy ezt a körte alakú, méregzöld gyümölcsöt zöldségként lehet fogyasztani, tele van vitaminokkal, proteinekkel, magjából olajat préselnek ki, amelyet a kozmetikai iparban is nagyra értékelnek.
Amikor avokádót vásárolok alaposan megtapogatom, puha kell legyen mint egy érett barack, folttalan, ép héjú. Ha kemény, újságpapírba csavarva pár nap alatt a kamrában tárolva puhára érlelem.

 Az avokádót késsel körbevágjuk, egészen a magig, majd mindkét kezünkkel egy-egy avokádófelet megfogva, ellentétes irányba megcsavarjuk.  
A mag az egyik "féltekében" marad, onnan késsel kivehetjük, majd az avokádóhúst kiskanállal könnyedén kikanalazhatjuk. Én általában először meghámozom az avokádót, aztán vágom és csavarom ketté, de eleggé csúszós a felülete, gyakran kiugrál a kezeim közül.

A kikapart avokádóhúst botmixerrel, vagy akár villával pürésítem, sózom, borsozom, citromlével ízesítem. Citromlé helyett tehetünk ecetet, ez is megakadályozza az avokádó oxidálását.  Amúgy ennyi az alap, de tehetünk bele tetszés szerint zúzott fokhagymát, apróra vágott chilit, marék reszelt parmezánt (nekem így a kedvenc), apróra kockázott hagymát. Mindenfále képp finom. Pirítós kenyérrel, friss zsömlével, tortilla chipsszel fogyaszthatjuk.

Feleim, vegyetek és egyetek!

SZÁRAZPASZULY LEVES MALACFARKINCÁVAL

Beáztattam éjszakára 60 dkg szárazbabot, vagyis paszulyt, ahogy mifelénk mondják. Reggel feltettem főni egy  fej egészben hagyott hagymával, 3 babérlevéllel, kiskanál szemesborssal, 6 cikk fokhagymával és egy kiskanál sval.  Egy jó óra múlva, amikor a paszulyszemek már puhák voltak, de még roppanósak, hozzátettem három finom füstölt malacfarkincát és készre főztem.

Akkor, ahogy illik, vékony rántást készítettem, berántottam vele a levest, hozzáöntöttem egy jó pohár paradicsomsűrítményt, diónyi apróra vágott ecetes tárkonyt és annyi tárkonyecetet, hogy a leves kellemesen savanykás lett.
Még forralgattam úgy vagy 5 percig.

Ecetes, sós hagymával, friss zsemlével ettem, pici szárított csípőspaprikát morzsoltam bele!

Feleim, vegyetek és egyetek!

LUCSKOS KÁPOSZTA LEVES

Soha nem szerettem a lucskos káposzta levest, kimondottan rühelltem!  Jó pár évvel ezelőtt Vlad komám nagymamájához mentünk falura szőlőt szüretelni, nos ott ettem az életem legegyszerűbb és legfinomabb lucskoskáposztáját. Nem volt abban semmi fakszni, egy falat hús, annyi sem, de olyan finom volt, hogy két tányérral is befaltam. Ennek az "emlékére", hátha tudok én is legalább olyant főzni, készítettem el ezt a levest, kicsit cifrázva, hússal, mondanom sem kell, finomra sikeredett. 

Meggyalultam édesanyám ősrégi káposztagyalujával egy kisebb fej káposztát. Közben felforraltam 3 liter vizet, amikor zubogott beledobáltam egy kilónyi darabokra vágott oldalast, egy fej aprózott hagymát és a káposztát. Sóztam, borsoztam, csomborral, kaporral ízesítettem. 

Amikor a hús is, a káposzta is majdnem puha lett, akkor, akárcsak a Vlad nagymamája, beleszórtam egy fél csésze rizset, három darabolt paradicsomot  és az egészet készre főztem. 


3 kanál olajból és egy kanál lisztből vékony rántást készítettem, amikor már megpörkölödött, megbarnult a liszt rászórtam egy kiskanál pirospaprikát és berántottam vele a levest. Pár perc és meglett.

Feleim, vegyetek és egyetek!

LEVENDULÁS MADÁRTEJ

Amikor édesanyám madártejet főzött, akkor mindig 6 liter tejből készítette a soktagú családnak. Ott álltunk mellette és folyton kérdezgettük: mikor lesz kész, mikor lesz kész? Éppen ezért, hogy hamarabb hűljön a forró nyalánkság, beállította a hatalmas tálat a konyhai mosogatókagylóba és hideg vizet eresztett melléje-alája. Közben, mivel mindig rengeteg dolga volt, tett-vett a lakásban, ilyenkor történt meg, hogy a víz túlcsordult a madártejes edény peremén és kíméletlenül elmosta a cukros édességet. Erős asszony volt édesanyám, mégis elsírta magát, amikor vegül is felfedezte  a mosogatókagylóban úszkáló tojáshabokat...
Legyen itt egy olyan madártej, amit a változatosság kedvéért levendulasziruppal ízesítettem. 

Habosra kevertem 7 tojás sárgáját 7 kanál cukorral, amikor már szinte fehér volt a színe hozzáadtam egy rúd vanília kikapart belsejét, 2 kanál levendulaszirupot es 1 kanál étkezési keményítőt. Nos, ez akár el is maradhat, én most a madártejet sűrűbbre szerettem volna készíteni.



















Közben a tojások fehérjét felvertem keményre egy pár csepp citromlével, amikor kész volt hozzáadtam  7 kanál cukrot és egy marék mazsolát. 
 2 liter tejet széles lábosban felfőztem, beledobtam a kikapart vaníliarudat. Amikor forrdogálni kezdett, a tojáshabból kanállal galuskákat szaggattam a tejbe és mindkét oldalát fél percig főztem. Szűrőkanállal szűrőbe szedtem a habgaluskákat, a felfogott, kicsorgó tejet pedig visszaöntögettem a lábosba, ezzel leallítva a tej túlzott fövését. 
Végül a forró tejet apránként hozzáöntöttem a cukros tojássárgához, majd folytonos kevergetés mellett épp csak addig főztem, amíg ismét felforrt és picit besűrűsödött.

Feleim, vegyetek és egyetek!