Amikor arra gondolok LEVENDULA , mindig anyukám ruhásszekrénye jut az eszembe, ahonnan a szépen vállfára akasztott ruhák közül mindig finom illatfelhő szállt ki békésen, csendesen. Ott lapult a fehérneműk közt kis zsebkendőbe kötözve, sőt valamelyikünk kötött kiscipőjébe is szárított levendula volt elrejtve. Molyok ellen, mondta édesanyám, de én tudtam, itt másról van szó, hisz nem létezik, hogy valaki (legyen az akár a moly is) ne szeresse a levendula finom illatát.
Sok év után Nagyildivel és Róza mamával egy hosszú hétvégi Magyarországcsatangolás alatt Tihanyban jártam. Útba ejtettük Hévizet, ahol hatalmas gumiövekkel lebegtünk a semmi fölött, utána változatosságképpen átugrottunk Imihez Siófokra majd érintésképp, csak hogy ne unatkozzunk megtekintettük a tihanyi Apátságot is. Ott ért engem a csoda, a lilán lengedező levendulamező, mintha édesanyám hajkoronáját formázva, belesímulva a tájba.
Ezt a fényképet is ott készítette Nagyildi.
Azóta megtudtam, hogy a levendulát nem csak molyűzésre, idegnyugtatásra illetve gyomorfertőtlenítésre használják, hanem kitűnő aromaként a modern konyhában is. Miért ne lehetne a vaníliát vagy a rumaromát levendulával helyettesíteni, izgalmas új ízeket kreálva?
Eleggé körülményes a frissen sarlózott növény beszerzése, éppen ezért szárított formában vásároltam a Demmers Teehaustól.
A gyártási ötletet Limarától vettem.
Feltettem a tűzre egy láboskában egy fél kiló cukrot egy pohár vízzel, majd amikor a cukor felolvadt és a szirup lassan gyöngyözve forrt hozzászórtam egy jó marék szárított levendulavirágot és lassan, csendes tűzon 15 percet főztem. Kihűtöttem, majd ismét felforraltam. Belecsavartm egy fél citrom levét is. Szűrtem, csatos üvegbe öntöttem.
Hűtőszekrényben tárolva hetekig eláll. Minél többet áll, annál sűrűbb és érettebb lesz a íze.
Kávéba csepegtethetjük, ásványvízzel üdítőt keverhetünk belőle, kelt tesztákra, kalácsokra illatos-aromás kérget varázsolhatunk vele, ízesíthetünk vele madártejet, grízhabot stb.
Persze, azért hagytam a szekrénybe is, anyukám zsebkendőjébe jó marék levendulát rejtettem...
Sok év után Nagyildivel és Róza mamával egy hosszú hétvégi Magyarországcsatangolás alatt Tihanyban jártam. Útba ejtettük Hévizet, ahol hatalmas gumiövekkel lebegtünk a semmi fölött, utána változatosságképpen átugrottunk Imihez Siófokra majd érintésképp, csak hogy ne unatkozzunk megtekintettük a tihanyi Apátságot is. Ott ért engem a csoda, a lilán lengedező levendulamező, mintha édesanyám hajkoronáját formázva, belesímulva a tájba.
Ezt a fényképet is ott készítette Nagyildi.
Azóta megtudtam, hogy a levendulát nem csak molyűzésre, idegnyugtatásra illetve gyomorfertőtlenítésre használják, hanem kitűnő aromaként a modern konyhában is. Miért ne lehetne a vaníliát vagy a rumaromát levendulával helyettesíteni, izgalmas új ízeket kreálva?Eleggé körülményes a frissen sarlózott növény beszerzése, éppen ezért szárított formában vásároltam a Demmers Teehaustól.
A gyártási ötletet Limarától vettem.
Feltettem a tűzre egy láboskában egy fél kiló cukrot egy pohár vízzel, majd amikor a cukor felolvadt és a szirup lassan gyöngyözve forrt hozzászórtam egy jó marék szárított levendulavirágot és lassan, csendes tűzon 15 percet főztem. Kihűtöttem, majd ismét felforraltam. Belecsavartm egy fél citrom levét is. Szűrtem, csatos üvegbe öntöttem.
Hűtőszekrényben tárolva hetekig eláll. Minél többet áll, annál sűrűbb és érettebb lesz a íze.
Kávéba csepegtethetjük, ásványvízzel üdítőt keverhetünk belőle, kelt tesztákra, kalácsokra illatos-aromás kérget varázsolhatunk vele, ízesíthetünk vele madártejet, grízhabot stb.
Persze, azért hagytam a szekrénybe is, anyukám zsebkendőjébe jó marék levendulát rejtettem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése