Mindenszentek napja van, ami azt jelenti, hogy "meglátogatom" édesanyámat a temetőben. Nem szeretem ezt a világítósdi hajcihőt s ami ezzel jár, fenyőágak, virág és gyertya, mintha az élőknek kéne megfelelnünk ezzel és nem az elhunyt szeretteinkre emlékeznénk igazán.
Mélyen beszívom az őszi virágok elmúlásra emlékeztető illatát és a füstölgő gyertyák lobbanó fényében arra gondolok aki nekem életet adott.
Otthon, már a konyhában, felteszek főni lassú tűzre egy jó fél kiló pulykazúzát és egy szelet marhalábszárat fél kiló murokkal, pár szál petrezselyemgyökérrel és csokorba kötött petrezselyemzöldet, egy megámozott krumplival, egy egész fej hagymával, teatojásba zárt szemesborssal és egy babérlevéllel, kiskanál sóval.
Amíg puhul, kinézek az ablakon, már esteledik mire porhanyósra főnek a húsok, a leves gyöngéden forró, semmi kövér, már lejárt az ideje a vastag zsírrétegnek a leves tetején. Tökéletes ízharmónia, párolgó leves és kihunyó mécsesláng...
Feleim, vegyetek és egyetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése