Amikor azt hallottam Nagyilditől, hogy élete egyik be nem teljesült vágya az, hogy kék krumplipürét egyen, hát nem sokat gondolkoztam, hanem az első adandó alkalommal kék ételfestékkel színeztem a krumplipürét, amit főztem. Volt nagy csodálkozas, de végül is a természetellenesen kékes krumpli nem volt szemnek tetszetős, inkább bizarr, taszító. Ez volt a bizonyíték arra, hogy sokszor vágyunk olyasmi után ami aztán nem váltja be a vágyainkat. "A csalódas íja komor erővel röpíti az embert a valóság felé.
Victor Hugo"
Lássuk a habcsókot:
5 tojás fehérjét betonkeményre felvertem 1 kanál ecettel, 30 dkg cukorral. Amikor a hab csúcsot formázott a habverő végén, akkor belekevertem 1 kanál étkezési keményítőt.
Persze, nem maradhatott el a habból az étkezési színező is, ha már hab, akkor legyen kék.
Sütőpapíros tepsibe kanállal halmocskákat formáztam, majd alig-alig langyoska, fakanállal kitámasztott ajtajú sütőben órákig inkabb szárítottam mint sütöttem.
Feleim, vegyetek és egyetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése