A brióst azért szeretem, mert bármivel lehet fogyasztani, édes de még sem annyira, hogy ne lehessen társítani sós kencékkel, italokkal. Amikor úgy tartja a kedvem, akkor csak vajjal, máskor lekvárral, megint máskor zakuszkával eszem. Iszok mellé kakaót meg tejet, teát vagy joghurtot. Foszlós, omlós, selymesen vajas ízű, frissen a legfinomabb, de fagyasztva és újramelegítve is nagyon jó. Igyekszem, hogy mindig legyen pár briós a fagyasztóba elrejtve, így ha bármikor kedvem szottyan hozzá, csak előkapom, mikrózom és máris majszolom.
Az elkészítése? Pofonegyszerű!
Fél kiló lisztet tálba szitáltam (imádom a szitapoharat csattogtatni), hozzáöntöttem 2 felvert tojást, 15 deka olvasztott vajat, 2 kanál cukrot, csipet sót, kis tasak, 7 g-os instant élesztőt és annyi tejet, amennyit felvett. Fakanállal dagasztottam, a langyos tejet pedig apránként öntöttem hozzá, addig kavartam, amíg a tészta összeállt és félkeményre sikeredett. Ez azt jelentette, hogy nem folyt a massza és csak annyira volt kemény, hogy fakanállal lehetett még dagasztani. Próbáljuk még legalább 5 percig ezt tenni. Lefedtem, sutty, betettem a hűtőszekrénybe és jó éjszakát kívántam neki.
Reggel felébresztettem, amíg a sütő nyitott ajtóval melegedett, addig a tészta is meglangyosodott, úgy egy óracska alatt. Lisztezett deszkára borítottam, 2/3-ából 6 golyóbist gömbölyítettem a két tenyerem között, 1/3-ából pedig 6 cseppkőformát mintáztam.
Közben kivajaztam 6 muffinformát, a 6 nagyobb gombócot belehelyeztem a mélyedésekbe, mindegyik közepébe az ujjammal jó mély lyukat fúrtam és beleépítettem a cseppköveket, szélesebb buksijukkal felfelé.
Egy tojássárgáját elkevertem egy kiskánal levendulasziruppal és alaposan bekentem vele a tésztákat.
A kályha szélén legalább fél órát kelszetettem, majd sütőben szép pirosra sütöttem. Mielőtt kész lett volna még egyszer átkentem a levendulás tojással.
Hihetetlen, mennyire nagyszerűek lettek a kalácskáim, foszlós a belsejük, ropogós-illatos a tetejük, a pihentétesek-kelesztések nélkül az elkészítése nem telt bele több mint 40 percbe.
Az elkészítése? Pofonegyszerű!
Fél kiló lisztet tálba szitáltam (imádom a szitapoharat csattogtatni), hozzáöntöttem 2 felvert tojást, 15 deka olvasztott vajat, 2 kanál cukrot, csipet sót, kis tasak, 7 g-os instant élesztőt és annyi tejet, amennyit felvett. Fakanállal dagasztottam, a langyos tejet pedig apránként öntöttem hozzá, addig kavartam, amíg a tészta összeállt és félkeményre sikeredett. Ez azt jelentette, hogy nem folyt a massza és csak annyira volt kemény, hogy fakanállal lehetett még dagasztani. Próbáljuk még legalább 5 percig ezt tenni. Lefedtem, sutty, betettem a hűtőszekrénybe és jó éjszakát kívántam neki.
Reggel felébresztettem, amíg a sütő nyitott ajtóval melegedett, addig a tészta is meglangyosodott, úgy egy óracska alatt. Lisztezett deszkára borítottam, 2/3-ából 6 golyóbist gömbölyítettem a két tenyerem között, 1/3-ából pedig 6 cseppkőformát mintáztam.
Közben kivajaztam 6 muffinformát, a 6 nagyobb gombócot belehelyeztem a mélyedésekbe, mindegyik közepébe az ujjammal jó mély lyukat fúrtam és beleépítettem a cseppköveket, szélesebb buksijukkal felfelé.
Egy tojássárgáját elkevertem egy kiskánal levendulasziruppal és alaposan bekentem vele a tésztákat.
A kályha szélén legalább fél órát kelszetettem, majd sütőben szép pirosra sütöttem. Mielőtt kész lett volna még egyszer átkentem a levendulás tojással.
Hihetetlen, mennyire nagyszerűek lettek a kalácskáim, foszlós a belsejük, ropogós-illatos a tetejük, a pihentétesek-kelesztések nélkül az elkészítése nem telt bele több mint 40 percbe.
Feleim, vegyétek és egyétek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése