HREMZLI vagy LAPCSÁNKA

Nos, ez AZ az étel, amit előszőr megtanultam elkészíteni. Ez a főzéshez való hozzáállásom alapköve. A hremzli!
Mivel haton voltunk a családban és a "hadsereg" élelmezése biza nem volt konnyű feladat, édesanyám a napi  nyolc óra munka mellett gondoskodott a beszerzésrál és a főzésről is. 
Ilyenkor mindig mellette voltam, kuktáskodtam, pucoltam a zöldséget, reszeltem a sárgarépát, vágtam a hagymát, kicsiny leánykakorom óta. A hremzli kimondottan kedvelt csemegéje volt a gyermekseregnek, gyakran sütöttük, sütöttem.
Legyen itt egy olyan változata, amilyent még nem csináltam: sült sonkakockákkal.

Felkockáztam 20 dkg sonkát és megpirítottam pár kanál olajban.
Közben megpucoltam és a reszelő apró lyukán lereszeltem 3 krumplit, kicsavartam belőle a fölösleges levet, összekevertem 2 tojással és annyi liszttel (kb.3 evőkanál) amennyitől összeállt és galuskasűrűségű lett.  Belekevertem a sonkakockákat, sóztam, borsoztam majd kanállal galuskákat szaggattam a serpenyőbe amibe olajat forrósítottam, picit ellapítottam  és mindkét oldalat pirosra sütöttem.
Hideg tejfölbe mártogatva ettem. Ebből az adagból kb. 10 hremzli készült, épp elég két embernek reggelire egy pohár tejjel vagy egy csésze forró teával.
Sonka helyett lehet ízesíteni reszelt sajttal, vagy zúzott fokhagymával, vágott petrezselyemzölddel.

Feleim, vegyetek és egyetek!