Kukoricás csirke

Ez a recept is girbe-gurba utakon jutott el hozzám nagyon sok évvel ezelőtt A. Zsuzsitól s mivel nagyon finom és egyszerű étel, hát igen gyakran készítettem. Történt, hogy a radióban versenyt hírdetett egy baromfibolt, csirkével és olajjal dijazták a legjobb szárnyas recepteket. Nos, akkor törtent, hogy megnyertem ezzel a recepttel a nap díját, a hét díját és persze a hónap díját is. Apukámat már ujjongva üdvözöltek a boltban amikor a díjakért jelentkezett a nevmben, meg is üzenték, hogy amennyi csirkét adtak, abból főzhetek egy adagot nekik is.
A lentebb leírt recept 2 személy részére van.
Egyszerű a dolog, felcsíkoztam egy szép nagy csirkemellet és olajban kevergetve fehéredésig pároltam, majd picit meg is pirítottam.

 Amíg  sült a csirkemell, addig  leszűrtem egy kukoricakonzervet, hozzáöntöttem a csirkéhez, sóval, borssal, szerecsendióval ízesítettem, majd jó 5 perc után felöntöttem 4 dl tejszínnel. Ritty-rotty és kész is volt az egész. Krumplipürével vagy rizzsel lehet fogyasztani.
A legutolsó kukoricás csirkém a hegyen készült a hálás kosztosaimnak s mivel nem volt szerecsendió, hát ismét a Zuzu francia fűszerei között kotorásztam, s mi tagadás a "pomme de terre"-es zacsiból fűszereztem, ami ugyebár krumplifűszer volt, de azzal is rettenetesen finomra sikeredett.

 Feleim, vegyetek és egyetek!