2011. november 5., szombat

Bechamel és Mornay

Ezt a nagyon finom mártást én főképpen tésztafélék mellé szoktam használni, ezzel elkerülve, hogy a tészta kiszáradjon. Nagyon szeretem paradicsomos és tejszínes tésztaételekben egyaránt, a sajtos változatát meg pizzára szoktam kenni. 
Állítólag Bechamel márki, a Napkirály főudvarmesterének a szakácsa készítette el és tette híressé ezt az amúgy talján földről származó, csirízszósznak nevezett mártást. Gondolom, finomabb volt mint az olasz változat, ezért maradt meg Bechamel mártás néven a gasztrotörténelemben.
Ismét pofonegyszerű dologról beszélünk, bátran bele lehet vágni, kevés alapanyag, rövid idő, maximális ízhatás.



5 dkg vajat felolvasztottam, majd megszórtam 2 evőkanál liszttel. Picit kevergetve kis lángon melegítettem és lassan, de állandóan habverővel kevergetve felöntottem egy fél liter tejjel. Addig főztem amíg kellően besűrűsödött. 
Először talán úgy tűnik csomós lesz, de ne legyetek kishitűek, kevergessétek búzgón,  a csomók lassacskán  szétbomlanak, a mártásunk selymes, sima lesz. 
ztam, borsoztam, késhegynyi őrölt szerecsendióval ízesítettem.
Ha nagyon finomat akarunk, akkor hozzáönthetunk keves tejszínt is. A mártás sűrűségét mindig az elkészítendő étel kéri, de ne feledjük, miután lehúzzuk a tűzről, még sűrűsödik.
Ha sajtos fehérmártásra, vagyis Mornay szószra van szükségünk, akkor a bechamelszószba belekeverünk 2 tojás sárgáját és egy jó marék reszelt sajtot. 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése