Mennyire szeretem az új ízeket....
Jolikával találkoztam, ő az én beszerzőm ami a hecserlipasztát illetti, éppen ezért valamelyik nap összefutottam vele. Mivel épp túl volt a kis udvarán levő pár szőlőtőke lecsupaszításán és a gyümölcs kifacsarásán, hát nekem is hozott egy nagy üveg mustot és vagy két kiló szőlőt (hecserlipasztát nem!). Amíg este a mustot szürcsölgettem (bevállalva az esetleges biólogiai következményeit) addig fél szemmel a szőlőt nézegettem, hát az bizony eléggé szottyos volt. Vagy csak szottyosnak akartam látni, mert a fejemben már egy vaníliás szőlőzselé főzésének az ötletét fontolgattam. Ugyan vagy jó három hete készítettem fehér szőlőből zselét, de az nem volt annyira markánsan aromás mint amit ebben a szőlőben véltem felfedezni.
Éppen ezért leszemeztem a 2 kiló szőlőt, felöntöttem egy pohár vízzel, mellédobtam egy fél rúd vaníliát és jó 15 percig néha-néha megkevergetve puhára főztem. Akkor elővettem a botmixert, kiszedtem a vaníliarudat és nem túl alaposan ledaráltam vele a masszát. Aztán szűrőbe öntöttem és tényleg, higyjétek el nekem, pár perc alatt átpaszíroztam egy másik lábosba. Aztán a sűrű lébe beszórtam egy fél kiló cukrot, 1 tasak Dr Oetker 2:1 zselésítő port (mindenkitől elnézést kérek, aki nem a híve ezeknek a készítményeknek) és még 5 percig forraltam. Üvegekbe öntöttem, szárazdunsztba tettem (ami nyáron a téli, télen meg a nyári paplant jelenti), 3 kis üvegem lett, aranyárban fogom mérni :-).
Legyen itt a fényképe a fehérszőlő zselémnek is, ami igazán nagyon finomra sikerült, sajtok mellé friss zsemlével reggelire kitűnő csemege.
Jolikával találkoztam, ő az én beszerzőm ami a hecserlipasztát illetti, éppen ezért valamelyik nap összefutottam vele. Mivel épp túl volt a kis udvarán levő pár szőlőtőke lecsupaszításán és a gyümölcs kifacsarásán, hát nekem is hozott egy nagy üveg mustot és vagy két kiló szőlőt (hecserlipasztát nem!). Amíg este a mustot szürcsölgettem (bevállalva az esetleges biólogiai következményeit) addig fél szemmel a szőlőt nézegettem, hát az bizony eléggé szottyos volt. Vagy csak szottyosnak akartam látni, mert a fejemben már egy vaníliás szőlőzselé főzésének az ötletét fontolgattam. Ugyan vagy jó három hete készítettem fehér szőlőből zselét, de az nem volt annyira markánsan aromás mint amit ebben a szőlőben véltem felfedezni.
Éppen ezért leszemeztem a 2 kiló szőlőt, felöntöttem egy pohár vízzel, mellédobtam egy fél rúd vaníliát és jó 15 percig néha-néha megkevergetve puhára főztem. Akkor elővettem a botmixert, kiszedtem a vaníliarudat és nem túl alaposan ledaráltam vele a masszát. Aztán szűrőbe öntöttem és tényleg, higyjétek el nekem, pár perc alatt átpaszíroztam egy másik lábosba. Aztán a sűrű lébe beszórtam egy fél kiló cukrot, 1 tasak Dr Oetker 2:1 zselésítő port (mindenkitől elnézést kérek, aki nem a híve ezeknek a készítményeknek) és még 5 percig forraltam. Üvegekbe öntöttem, szárazdunsztba tettem (ami nyáron a téli, télen meg a nyári paplant jelenti), 3 kis üvegem lett, aranyárban fogom mérni :-).
Legyen itt a fényképe a fehérszőlő zselémnek is, ami igazán nagyon finomra sikerült, sajtok mellé friss zsemlével reggelire kitűnő csemege.
Feleim, vegyetek és egyetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése