2011. október 21., péntek

Aggyal töltött rántott palacsinta

Ha most megborzongtatok, netán undor ült ki az arcotokra, akkor meggyőződésem, hogy soha nem kóstoltatok agyvelőt! 
Minden esetre én senkit sem szeretnék disznóagy pártra konvertálni, aki eszi eszi, aki nem, az lapozzon. 
Egy szép kis fej bármilyen színű hagymát apró kockára vágtam, olajon megdinszteltem, aztán rádobtam úgy 3-4 disznónyi, jól van na, többet nem ízetlenkedek, úgy fél kiló megmosott, darabolt agyat. Nem kellett sokat vacakolni, pár perc alatt megpárolódott-sült a velő. Akkor megszórtam egy kiskanál liszttel és addig főzőcskéltem, amíg a liszt megvastagította a masszát. Nem felejtettem el megsózni, borsozni az ételt, a vége fele még egy jó marék apróra vágott Márta féle zöldpetrezselymet is beleszórtam. 
Amíg a velő hűlt, addig megsütöttem úgy 10 palacsintát, erről nem hiszem, hogy leírást kéne adjak, de egy megjegyzést igen: a palacsinták sósak és teljesen cukor nélküliek kell legyenek.
Minden palacsintára jó nagy kanál agyvelőt helyeztem majd szépen összehajtogattam, csombolygattam őket, mint a töltött káposztát, utána meg liszt, tojás, prézli, tojás, prézli sorrendben be is paníroztam őket.


Nem rossz ötlet duplán panírozni, főleg ha az ember lánya több tojást tört fel mint amire szükséges lett volna. 




Utána bővebb olajban mindkét oldalát pirosra sütöttem. Cukros salátával ettem, egyszerre kettőt is, nagyon szerettem. 



Feleim, vegyetek és egyetek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése