Nem szeretem a paprikát nyersen, szinte sose eszem így, de sütve, hmmmm, úgy imádom, savanyítva vagy krémlevesként, vagy a mennyei zakuszkába kevergetve ...
Nos, alábbiakban szépen leírom annak, aki nem tudja, hogyan süssük es tisztítsuk meg a paprikát úgy, hogy ne kelljen végig a konyhában rostokolni és füstölődni.
Gyönyörű narancspiros kápiapaprikát vásároltam a múlt hónapban a piacon, annyira gyönyörűségesek voltak, hogy szinte sajnáltam megsütni őket, le kellett fényképezzem az ecetbe szánt tárkonnyal együtt.
Megmostam őket, majd szépen egymás mellé fektettem a sütőpapíros tepsibe, aztán zutty, be a forró lerbe. Azoknak akiknek ezzel a lerrel kivertem a biztosítékját mondom, a ler az a tűzhely sütője itt errefelé Erdélyben. Igaz, mondjuk mi annak is akit börtönbe vetnek, hogy bekerült a "lerbe". Gondolom azért, mert ott jól megizzasztják.
Közben bevonultam a szobába és a számítógépen matattam, 3X15 percenként kipattantam a konyhába megforgatni a feketedő paprikákat, hogy minden oldaluk szépen megsüljön. Majd kivettem és egy lábosba dobáltam őket egyenként, jó kanál sót hintve minden sor közé, majd szorosan lefedtem az edényt, hadd izzadjanak a sülemények. Így könnyebben ledobják majd megfeketedett bőrüket. Közben a lert elfelejtettem lekapcsolni, egy benne felejtett paprika bánta...
Nos, alábbiakban szépen leírom annak, aki nem tudja, hogyan süssük es tisztítsuk meg a paprikát úgy, hogy ne kelljen végig a konyhában rostokolni és füstölődni.
Gyönyörű narancspiros kápiapaprikát vásároltam a múlt hónapban a piacon, annyira gyönyörűségesek voltak, hogy szinte sajnáltam megsütni őket, le kellett fényképezzem az ecetbe szánt tárkonnyal együtt.
Megmostam őket, majd szépen egymás mellé fektettem a sütőpapíros tepsibe, aztán zutty, be a forró lerbe. Azoknak akiknek ezzel a lerrel kivertem a biztosítékját mondom, a ler az a tűzhely sütője itt errefelé Erdélyben. Igaz, mondjuk mi annak is akit börtönbe vetnek, hogy bekerült a "lerbe". Gondolom azért, mert ott jól megizzasztják.
Közben bevonultam a szobába és a számítógépen matattam, 3X15 percenként kipattantam a konyhába megforgatni a feketedő paprikákat, hogy minden oldaluk szépen megsüljön. Majd kivettem és egy lábosba dobáltam őket egyenként, jó kanál sót hintve minden sor közé, majd szorosan lefedtem az edényt, hadd izzadjanak a sülemények. Így könnyebben ledobják majd megfeketedett bőrüket. Közben a lert elfelejtettem lekapcsolni, egy benne felejtett paprika bánta...
A megizzadt paprikácskáimat hármassával hideg vízbe dobtam, pikk-pakkra lehúztam a bőrüket, szűrőre helyeztem őket . A felfogott paprikalevet szépen felforraltam cukros, babérleveles, borsos, sós ecettel, majd az üvegekbe dugdosott paprikákra öntöttem, tető rá, csavar, kész!
Ugye egyszerű az egész? A gond csak az, hogy 5 kiló alapanyagból 4 üveg savanyúság lesz, sok munka, kevés végtermék, éppen ezért csemegeként fogyasztjuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése