Töltött paprika leves

Soha nem volt a kedvencem a paprika, ez az az étel, amit nyersen nem vagyok hajlandó megenni. Se zölden, se sárgán, se pirosan, se gömbölyűen vagy hegyesen , nem szeretem se csípősen se édesen. A paprikát csak sülve vagy főve, nos úgy meg aztán nagyon. 

Kivételesen az egyik kedvenc a töltött paprika is, azon belul is főleg levesként.


Előkészítettem a paprikákat: megmostam, kicsumáztam őket.
Fél kiló darálthúst, most pont disznóhúst, összekevertem egy egész tojással, 4 kanál rizzsel, csokor felaprított petrezselyemmel, sóztam, borsoztam, rádobtam egy kiskanál pirospaprikát is és alaposan összekevertem.

Ezzel a finom masszával megtöltöttem a paprikákat, majd egyenként belemártogattam a húsos felükkel lisztbe. Azt hallottam, akkor nem bújnak ki belőle a húsgombócok, hogy igaz-e vagy sem, én nem tudom, tényleg nem bújtak ki...

A lobogó, sós-babérleveles- vízbe dobáltam őket egyenként, majd a tüzet lecsendesítettem, hagytam forrdogálni, közben hozzáöntöttem  
egy fél liter paradicsompasztát és beledobtam egy egészben hagyott hagymát, az íz kedvéért.  
Amikor a paprikák megfőttek, akkor még egy vékony-halvány rántással befejeztem az egészet.

Feleim, vegyetek és egyetek!

Pinduri paprikák

Amikor megláttam ezeket a pinduri paprikákat a piacon, rögtön a Mártától tanult töltött káposzta-paprika jutott az eszembe, amit Karácsonykor szertnék megfőzni. Annyira tetszettek, hogy máris 2 kilót vettem belőlük, potom pénzért.

Otthon éles késsel lemetszettem a fejüket, kikapartam a csumájukat és egymásba csúsztatva máris lefagyasztottam 25 darabot, a többit meg szaliciles vízben, csavaros üvegben tettem el és fel jó magasra, a kamra polcára. Csak semmi fakszni, bravúrkodás, egyszerűen, gyorsan. Majd télen jó lesz őket elővenni és megtölteni, káposztatekercsek mellé fektetni. 

Óriáscsiga fetás brokkolival

Annyira lenyűgőzően szépek az óriáscsiga tésztáim, a lumaconik, hogy nem tudok betelni velük. 
Jó volt fényképezni, elkészíteni de a legjobb volt megenni őket. Nagyon szeretnék egyéb tésztaformákra is rátalálni, például a Tisztatészta blog tésztáslányánál látott óriáskagylókra. Ami késik nem múlik!

Elsőre húsos raguval töltöttet próbáltam, az nagyon sikerült! Utána a brokkolis-fetás következett. Nos, döntsétek el magatok, melyiket szeressétek...

Megfőztem 30 dkg brokkolit enyhén sós vízben. Amikor puha volt leszűrtem, kihűtöttem, pürésítettem, majd  összekevertem 15 dkg reszelt zsíros fetával, frissen őrölt borssal, csipetnyi szerecsendióval. Ezzel a pasztával megtöltöttem az 5 percig főzött, (30 dkg) leszűrt és kihűtött csigatesztákat, egyenként, türelemmel és persze töltelékkel.

Egy tűzálló edény aljára sorakoztattam a duci gastropodáimat, majd nyakon öntöttem őket egy pohár tejszínnel, sajtot reszeltem rájuk és befedve 20 percig, majd kitakarva még 10 percig sütöttem őket. Az eredmény? Egy igen finom, aromás étel, mindenkinek a kedvére való.

Feleim, vegyetek és egyetek!

Birsleves

Ha ősz, akkor birs, ha birs , akkor kötelező módon egy leves is belőle!
Egyszerű, hamar elkeszíthető, olcsó és főképpen finom.

Megtisztítottam és falatnyi darabokra vágtam 3 szép birsalmát és feltettem főni egy liter vízzel. Teatojásba rejtettem egy darab fahéjat, pár szem csillagánizst, szegfűszeget és szegfűborsot, majd belelógattam a fortyogó levesbe. Beleszórtam még 2 kanál cukrot és csipetnyi sót. 5 perc főzés után hozzáöntöttem egy pohár fehérbort, besűrítettem 1 kiskanál étkezési keményítővel és végezetül behabartam egy tojásnak a sárgájával amit 2 dl tejszínnel kevertem el. Ezután már nem főztem többet.

Feleim, vegyetek és egyetek!

LEVENDULÁS BRIÓS

A brióst azért szeretem, mert bármivel lehet fogyasztani, édes de még sem annyira, hogy ne lehessen társítani sós kencékkel, italokkal. Amikor úgy tartja a kedvem, akkor csak vajjal, máskor lekvárral, megint máskor zakuszkával eszem. Iszok mellé kakaót meg tejet, teát vagy joghurtot. Foszlós, omlós, selymesen vajas ízű, frissen a legfinomabb, de fagyasztva és újramelegítve is nagyon jó. Igyekszem, hogy mindig legyen pár briós a fagyasztóba elrejtve, így ha bármikor kedvem szottyan  hozzá, csak előkapom, mikrózom és máris majszolom.
Az elkészítése? Pofonegyszerű!
Fél kiló lisztet tálba szitáltam (imádom a szitapoharat csattogtatni), hozzáöntöttem 2 felvert tojást, 15 deka olvasztott vajat, 2 kanál cukrot, csipet sót, kis tasak, 7 g-os  instant élesztőt és annyi tejet, amennyit felvett. Fakanállal dagasztottam, a langyos tejet pedig apránként öntöttem hozzá, addig kavartam, amíg a tészta összeállt és félkeményre sikeredett. Ez azt jelentette, hogy nem folyt a massza és csak annyira volt kemény, hogy  fakanállal lehetett még dagasztani. Próbáljuk még legalább 5 percig ezt tenni. Lefedtem, sutty, betettem a hűtőszekrénybe és jó éjszakát kívántam neki.
Reggel felébresztettem, amíg a sütő nyitott ajtóval melegedett, addig a tészta is meglangyosodott, úgy egy óracska alatt. Lisztezett deszkára borítottam, 2/3-ából 6 golyóbist gömbölyítettem a két tenyerem között, 1/3-ából pedig 6 cseppkőformát mintáztam.
Közben kivajaztam 6 muffinformát, a 6 nagyobb gombócot belehelyeztem a mélyedésekbe, mindegyik közepébe az ujjammal jó mély lyukat fúrtam és beleépítettem a cseppköveket, szélesebb buksijukkal felfelé.
Egy tojássárgáját elkevertem egy kiskánal levendulasziruppal és alaposan bekentem vele a tésztákat.

 
A kályha szélén legalább fél órát kelszetettem, majd sütőben szép pirosra sütöttem. Mielőtt kész lett volna még egyszer átkentem a levendulás tojással.
Hihetetlen, mennyire nagyszerűek lettek  a kalácskáim, foszlós a belsejük, ropogós-illatos a tetejük, a pihentétesek-kelesztések nélkül az elkészítése nem telt bele több mint 40 percbe.

Feleim, vegyétek és egyétek!

Levendula, te édes!

Amikor arra gondolok LEVENDULA , mindig anyukám ruhásszekrénye jut az eszembe, ahonnan a szépen vállfára akasztott ruhák közül mindig finom illatfelhő szállt ki békésen, csendesen. Ott lapult a fehérneműk közt kis zsebkendőbe kötözve, sőt valamelyikünk kötött kiscipőjébe is szárított levendula volt elrejtve. Molyok ellen, mondta édesanyám, de én tudtam, itt másról van szó, hisz nem létezik, hogy valaki (legyen az akár a moly is)  ne szeresse a levendula finom illatát.
Sok év után Nagyildivel és Róza mamával  egy hosszú hétvégi Magyarországcsatangolás alatt Tihanyban jártam. Útba ejtettük Hévizet, ahol hatalmas gumiövekkel lebegtünk a semmi fölött,  utána változatosságképpen átugrottunk Imihez Siófokra majd érintésképp, csak hogy ne unatkozzunk megtekintettük a tihanyi Apátságot is. Ott ért engem a csoda, a lilán lengedező levendulamező, mintha édesanyám hajkoronáját formázva, belesímulva a tájba.
 Ezt a fényképet  is ott készítette Nagyildi.

Azóta megtudtam, hogy a levendulát nem csak molyűzésre, idegnyugtatásra illetve gyomorfertőtlenítésre használják, hanem kitűnő aromaként a modern konyhában is. Miért ne lehetne a vaníliát vagy a rumaromát levendulával helyettesíteni, izgalmas új ízeket kreálva?
 Eleggé körülményes a frissen sarlózott növény beszerzése, éppen ezért szárított formában vásároltam a Demmers Teehaustól. 
A gyártási ötletet Limarától vettem.
Feltettem a tűzre egy láboskában egy fél kiló cukrot egy pohár vízzel, majd amikor a cukor felolvadt és a szirup lassan gyöngyözve forrt hozzászórtam egy jó marék szárított levendulavirágot és lassan, csendes tűzon 15 percet főztem. Kihűtöttem, majd ismét felforraltam. Belecsavartm egy fél citrom levét is. Szűrtem, csatos üvegbe öntöttem.
Hűtőszekrényben tárolva hetekig eláll. Minél többet áll, annál sűrűbb és érettebb lesz a íze.

Kávéba csepegtethetjük, ásványvízzel üdítőt  keverhetünk belőle,  kelt tesztákra, kalácsokra  illatos-aromás kérget varázsolhatunk vele, ízesíthetünk vele madártejet, grízhabot stb.

Persze, azért hagytam a szekrénybe is, anyukám zsebkendőjébe jó marék levendulát rejtettem...

Gesztenyés-csokis muffin

Jó húsz évvel ezelőtt amerikai barátaimnál láttam először ezt a süteményt. Lebiggyesztett ajkakkal, kicsit lenézően gondoltam : nos ez nem nagy kunszt, nevetségesen egyszerű... csak össze kell keverni a nem túl bonyolult alapanyagokat és kisütni. Most ennyi év távlatából bocsánatot szeretnék kérni Michelétől és a többi amerikai háziasszonytól, a muffin, habár egyszerű elkészíteni, igenis finom, változatos és szeretetre méltó!
Mivel majdnem tél van és ilyenkor rengeteg gesztenye található a piacokon, úgy gondoltam, pár szem gesztenyéből muffintölteléket készítek.
Egy kis lábosba tettem 25 szem gyönyörű, picit bevagdosott  gesztenyét és 10 percig főztem, majd leszűrtem, kihűtöttem és egy  kis késsel (sejakésemsejakiskésem) kikapartam a belsejét.

10 dkg főzőcsokoládét apró kockákra vagdostam, mellészórtam a gesztenyemorzsalékot, 10 dkg porcukrot, 15 dkg lisztet, egy fél sütőport, csipetnyi sót és alaposan összekevertem. Másik tálban felvertem 3 tojást, összekevertem 10 dkg olvasztott vajjal (helyettesíthetjük olajjal) és belezúdítottam a lisztes keveréket. Gyors mozdulatokkal összekevertem, nem kell vele sokat lacafacázni, épp annyit kevertem, hogy ne maradjanak száraz lisztszigetecskék a tésztában. 
(Ha túl híg, tehetünk még bele lisztet, ha túl sűrű, lazíthatjuk tejjel vagy joghurttal, vékony tejfölvastagsagú kell legyen a massza, hogy segítség nélkül lecsorogjon a kanálról a formába).
Mivel a tálcás muffinsütőmben újabban mindig leég a tészta, hát vettem pár szilikonformát, azt nem kell kenegetni,  3/4-ig megtöltöttem őket. A közepükbe egy-egy szem aszalt szilvát dugtam.

Előmelegített sütőben úgy 15 percet sütöttem, tűpróbáig, majd kiborítottam a formából és leöntöttem 10 dkg gőz felett felolvasztott csokival.

Feleim, vegyetek és egyetek!

Lumaconi avagy csigatészta csirkehússal töltve

Tisztatészta, a "tésztáslány" óriás tésztakagylókat mutatott be a facebook oldalán amiket aztán különböző töltelékekkel receptként meg is jelentetett a blogján.  
Annyira guszták és kívánatosak voltak a kagylóformajú tészták, hogy több helyen is megpróbáltam vásárolni,  sikertelenül. 
Ellenben, rábukkantam a lumaconikra, ezekre az óriáscsigákra, amik pontosan a célomnak megfelelően tökéletesen tölthetőek voltak.
Mindegy, csiga vagy kagyló...

Egy fej hagymát felaprítottam és odatettem dinsztelődni kevés olajon. Amikor majdnem megvolt, hozzáadtam egy reszelt murkot, majd kicsivel később 30 dkg darált csirkemellet. Sóztam, borsoztam, kevergettem, sütögettem. Amikor már elpárolgott minden folyadék belőle, akkor ráöntöttem 4 összeturmixolt paradicsomot, kevéske vizet és készre főztem. Ahányszor szükséges volt, pótoltam az elfőtt vízmennyiséget. Amikor megvolt, rádobtam egy csokor apróra vágott zöldpetrezselymet. 

Közben sós vízben 5 percig félpuhára-keményre főztem 25 dkg lumaconi tésztát, leszűrtem és alaposan lecsepegtettem. Majd következett a "szórakozás", a kihűlt csigák hasába kiskanál segítségével betöltöttem a húsos tölteléket.

Közben elkészítettem fél liter tejből egy igen finom bechamel mártást, felét egy tűzálló tál aljára terítettem, ráhelyeztem a csigácskáimat, beborítottam a maradék szósszal, megszórtam reszelt sajttal és lefedve 15 percig, majd kitakarva 5 percig sütöttem a sütőben.
Az íze és a kinézete felülmúlta minden várakozásomat, ez az adag 4 személy részére elegendő.

Feleim, vegyétek és egyétek!

Bechamel és Mornay

Ezt a nagyon finom mártást én főképpen tésztafélék mellé szoktam használni, ezzel elkerülve, hogy a tészta kiszáradjon. Nagyon szeretem paradicsomos és tejszínes tésztaételekben egyaránt, a sajtos változatát meg pizzára szoktam kenni. 
Állítólag Bechamel márki, a Napkirály főudvarmesterének a szakácsa készítette el és tette híressé ezt az amúgy talján földről származó, csirízszósznak nevezett mártást. Gondolom, finomabb volt mint az olasz változat, ezért maradt meg Bechamel mártás néven a gasztrotörténelemben.
Ismét pofonegyszerű dologról beszélünk, bátran bele lehet vágni, kevés alapanyag, rövid idő, maximális ízhatás.

5 dkg vajat felolvasztottam, majd megszórtam 2 evőkanál liszttel. Picit kevergetve kis lángon melegítettem és lassan, de állandóan habverővel kevergetve felöntottem egy fél liter tejjel. Addig főztem amíg kellően besűrűsödött. 
Először talán úgy tűnik csomós lesz, de ne legyetek kishitűek, kevergessétek buzgón,  a csomók lassacskán  szétbomlanak, a mártásunk selymes, sima lesz. 
Sóztam, borsoztam, késhegynyi őrölt szerecsendióval ízesítettem.
Ha nagyon finomat akarunk, akkor hozzáönthetunk keves tejszínt is. A mártás sűrűségét mindig az elkészítendő étel kéri, de ne feledjük, miután lehúzzuk a tűzről, még sűrűsödik.
Ha sajtos fehérmártásra, vagyis Mornay szószra van szükségünk, akkor a bechamelszószba belekeverünk 2 tojás sárgáját és egy jó marék reszelt sajtot. 

Kelbimbó pulykacsíkokkal

Annyira, de annyira gyönyörűságes kelbimbót vásároltam, hogy türelmetlenül vártam amíg elkészítem és megeszem. Otthon volt egy negyed kiló pulykamell felcsíkozva és pár paradicsom meg krumpli, gyerekjáték volt megfőzni a vacsorát.
Az adag 2 személy részére van.

Egy kis fej hagymát felkockáztam és megdinszteltem pár kanál olajon, amikor mar üveges volt hozzádobtam a pulykamell csíkokat és kevergetve fehéredésig pároltam, majd hozzátettem 30 dkg megmosott, elfelezett kelbimbót.

Sóztam, borsoztam, hozzaöntöttem 4 nagy paradicsom összeturmixolt húsát, melléfektettem 2 babérlevelet és megszórtam egy kiskanál cukorral, hogy elvágja a paradicsom savanyúságát.

Felöntöttem egy pohar vízzel és amikor a kelbimbó majdnem puha volt hozzákockáztam 2 nagy krumplit is és az egészet puhára főztem. Néha pótoltam az elfőtt vízmennyiséget. 

Feleim, vegyetek és egyetek!

Kukoricás csirke

Ez a recept is girbe-gurba utakon jutott el hozzám nagyon sok évvel ezelőtt A. Zsuzsitól s mivel nagyon finom és egyszerű étel, hát igen gyakran készítettem. Történt, hogy a radióban versenyt hírdetett egy baromfibolt, csirkével és olajjal dijazták a legjobb szárnyas recepteket. Nos, akkor törtent, hogy megnyertem ezzel a recepttel a nap díját, a hét díját és persze a hónap díját is. Apukámat már ujjongva üdvözöltek a boltban amikor a díjakért jelentkezett a nevmben, meg is üzenték, hogy amennyi csirkét adtak, abból főzhetek egy adagot nekik is.
A lentebb leírt recept 2 személy részére van.
Egyszerű a dolog, felcsíkoztam egy szép nagy csirkemellet és olajban kevergetve fehéredésig pároltam, majd picit meg is pirítottam.

 Amíg  sült a csirkemell, addig  leszűrtem egy kukoricakonzervet, hozzáöntöttem a csirkéhez, sóval, borssal, szerecsendióval ízesítettem, majd jó 5 perc után felöntöttem 4 dl tejszínnel. Ritty-rotty és kész is volt az egész. Krumplipürével vagy rizzsel lehet fogyasztani.
A legutolsó kukoricás csirkém a hegyen készült a hálás kosztosaimnak s mivel nem volt szerecsendió, hát ismét a Zuzu francia fűszerei között kotorásztam, s mi tagadás a "pomme de terre"-es zacsiból fűszereztem, ami ugyebár krumplifűszer volt, de azzal is rettenetesen finomra sikeredett.

 Feleim, vegyetek és egyetek!

Mennyei reggeli Benedek nyomában

Ha kiadós és finom reggelit akarsz összerittyenteni a párodnak (nem csak a lányokhoz szólok), vagy akár csak magadat akarod kényeztetni egy vasárnap reggel,  hát akkor ez az a reggeli, amit el kell készítened. Pofonegyszerű, mennyeien finom!
A Benedek tojás (eggs Benedict) ihletett meg, soha nem készítettem még holland mártást, ezért úgy  gondoltam ez a reggelinek való recept lesz a legmegfelelőbb alkalom a kísérletezésre. Megpróbáltam, elkészítettem és egyből sikerült, pedig nagyon féltem tőle. 
Mivel az eredeti receptben sonka szerepelt, nekem meg nem volt otthon csak Emőkétől kapott mangalica szalonnám, hát azzal készítettem, s mivel hiányoltam a zöldséget az eredeti receptből, hát egy paradicsomot is becsempésztem a reggelimbe. Ja, és angol muffin helyett rozszsömlét használtam.

2 szemely részére készült receptet írok le. 
Először elkészítettem a holland mártást. Nem kell félnetek tőle, ha kicsapódik a tojássárgája, dobjuk ki és kezdjük újra. Higyjétek el nekem, ezek után mindig sikerülni fog. 
Egy lábosban 3 ujjnyi vizet tettem fel főni, 2 kanál ecetet is hozzáöntöttem. Amíg a víz felforrt, addig serpenyőben pirosra sütöttem a kakastaréjra igazított szalonnaszeleteket és ugyanott megpirítottam a félbe vágott 2 zsömlét is, vigyázva, hogy ne szívjon fel sok szalonnazsírt. 
Ekkor már forrt az ecetes víz is, lapos pohárba egyenként felütöttem  4 tojást és ugyancsak egyenként, finoman belecsúsztattam őket a forrdogaló vízbe. Utána egy kis fakanállal "összetereltem" a szétfutni igyekvő tojásfehárját, óvatosan ráhajtogattam a tojássárgákra. 3 percig forraltam csendesen, majd szűrőlapáttal kiszedtem.
Maris tul lettunk ket igen bonyolultnak tuno etelen, a holland martason es a buggyantott tojason. Ugye milyen egyszeru volt? Ezentul el lehet vele barkit kapraztatni!
A zsemlékre helyeztem a sült szalonnát, pár szelet paradicsomot, a buggyantott tojást, megkentem a mártással és voila', lehet reggelizni.

Feleim, vegyetek és egyetek!

Coleslaw, a világ legegyszerűbb salátája

Azt mondják, angol nyelvterületeken ez  a legismertebb és legkedveltebb saláta, egyszerűségénel már csak a nagyszerűsége nagyobb. Amerikai salátának is nevezik, habár származását holland bevándorlóknak köszönhetik. Egyes vélemények szerint a KFC titkos receptű salátája is a coleslaw káposztasaláta volt, tárkonyecettel megbolondítva. 

Nos, csapjunk bele a káposzta közepébe és gyaluljunk le úgy fél kilónyit. Pucoljunk meg és reszeljünk le a reszelő nagy lyukán 2 sárgarépát, vágjunk apró kockára 2 savanykás almát, szálasra egy kis fej hagymát. A hagyma akár el is hagyható.
Készítsünk 1 tojásból majonézt, lazítsuk pár kanál tejföllel, fogyókúrások joghurttal, ízesítsük pici tárkonyecettel vagy citromlével, sózzuk, borsozzuk, tegyünk bele pici cukrot is.
Keverjük össze a salátákat a majonézzel, hűtsük le.

Feleim, vegyetek és egyetek!

Hecsempeccs

Nagyon jó tudni, hogy ez a bejegyzés és a végtermék biza nem csak az én munkám gyümölcse!
Jolika az aki beszerezte az alapanyagot, T. Emőke szállította haza,  Nagyildit meg azzal szekíroztam, hogy kerítsen nekem egy hecserlibokor képet, biztos akad a több tízezer fotója közt. Végül, úgy véletlenszerűen, az elmúlt hétvégén talált hecserlibokrot, így meglett a várva vért fotó s habár nem én fényképeztem, mégis alaírtam azt. Ugye, gyönyörű?

  A hecserlipasztát nem én készítettem, nagyon macerás munka, a hecserlibogyókat egyenként meg kell tisztítani, főzni,  paszírozni kell, szitán átnyomni, áááááá nem nekem való munka. Inkább évek óta falusi nénikére bízom ezt a feladatot. Bőven elég nekem a többi munka, az sem semmi amíg lekvár lesz a pasztából. 
Két liter hecserlipasztát feltettem főni lassú tűzre, folyamatosan kevergettem, majd amikor szemmel láthatóan besűrűsődött, akkor hozzáöntöttem egy fél kiló cukrot. Tovább folytattam a puffogó hecsempeccs főzését, majd száraz, tiszta üvegekbe töltöttem, szorosan rácsavartam a kupakokat és paplan alatt hűtöttem ki, jó egész napon keresztül.

Nincs is finomabb töltelék panancsintába, mint a hecserlilekvár, ugye Gy. Emőke és Réka?

Feleim, vegyetek és egyetek!

Zukkini töltve

Gyönyörű őszi hétvége a Hegyen, végre főzhettem olyanoknak, akik ezt szívesen fogadták. Nagyildi, Gidó, Zuzu, Dalma, öröm volt nektek ételt készíteni, hálás kosztosok vagytok!

 Kettévágtam 6 friss babycukkinit amit Dalma gondos kezecskéje válogatott ki az árúház polcáról és a belsejét késsel-kanállal kikapartam. A kikapart tökbelet gondosan eltettem  a másnapi reggelihez. 

Egy jó nagy fej hagymát apróra vágtam, dinsztelni tettem pár kanál olajban, majd amikor már üvegesedni kezdett rádobtam egy fél kiló darált disznóhúst. Sóztam, borsoztam és megszórtam egy varázsfűszerrel, amit Zuzu szervált Franciaországból és amiről fogalmam sem volt, hogy mit tartalmazott, csak az illata alapján mertem bevállalni. Mikor már megvolt a husika, levettem a tűzről, kihűtöttem és összegyúrtam egy egész tojással, 2 nagy szelet beáztatott és kicsavart kenyérszelettel. Megtöltöttem a cukkinicsónakokat  a töltelékkel, darabolt paradicsommal és reszelt sajttal szórtam meg, meglocsoltam pici olajjal, majd sütés előtt még aláöntöttem egy pohár vizet. Fóliázás után a sütőben 30 percig sütöttem, majd kitakarva még 15-öt.

Feleim, vegyetek és egyetek!

Sütőtökös poharas

Ó, nem pálinkáról írok most, habár az is megérne egy misét. Édességről fog szólni a bejegyzés, ami mi másból készülne, mint sütőtökből, ha mar úgy is annyira divatos, még a vízcsapból is sütőtök folyik. Sütőtök krémleves,  sütőtök pite, sütőtökös ravioli, meg ugye az új agyszüleményem, a sütőtökös tiramisu. Akkor meg miert nem lehet sütőtökös poharas krém. Rossz nem lehet!
Megfőztem fahéjas, cukros vízben úgy fél kiló megtisztított, felkockázott sütőtököt, leszűrtem, de azért a főzőlevéből felfogtam úgy fél decinyit. Ismét elővettem a kedvenc konyhai szerkentyűmet, a botmixert, szinte szadista örömmel pillanatok alatt pürésítettem a zöldségemet. 
Majd a langyos főzőlébe kevertem egy káveskanál zselatint, amit aztán összekevertem 2 deci tejszínnel amit keményre felvertem és a tökpürável. Fahéjjal, vaníliával ízesítettem, pohárba töltöttem, reszelt csokival díszítettem.

Úgy megettem, mint a pinty, csak a kanál maradt a csupasz pohárban. 
Nektek is hagytam feleim, vegyetek és egyetek!

Sütőtökös tiramisu

Rég nem készítettem semmi édeset, a múlt heti tejberizset leszámítva, de ugye az nem is édesség...
Pár éve "betört" hozzánk is ez a hosszúkás lopótök formájú sütőtök, ami ha nem is zamatosabb, finomabb az itthoni kerek, narancssárga testvérénél, de lényegesen könnyebb szállítani, kisebb kiszerelésben is kapható és könnyebb tisztítani. Így tehát egy tököcskéből lehet levest is, desszertet is főzni-sütni és nem is szakadtam meg a cipekedéstől. 

Tiramisut mindenki tud keszíteni, de leírom hogyan ízesítettem én sütőtökkel.
A kockára vágott fél kiló meghámozott sütőtököt feltettem főni cukros-fahéjas vízben, 10 perc alatt puha lett, leszűrtem, pürésítettem.
Közben kikevertem habosra 5 tojás sárgáját 5 kanál cukorral, vaníliaaromával és felvertem pici cukorral betonkeményre a fehérjét is. 

Aztán a tojáspépbe belekevertem a mascarponet, a sütőtököt és lazán a tojáshabot. 

A piskótákat (úgy 40 darabot) egyenként könnyedén belemártogattam cukros-vaníliás kávéba, a krémmel rétegezve leraktam egy szép tálba és behűtöttem egy éjszakára. 
Tálalás előtt fahéjjal szórtam meg.

Feleim, vegyetek és egyetek!

Grízgaluska

Gyermekkorom "kockás" laskáját, amit megboldogult nagyanyám gyúrt és nyújtott csak a grízgaluska tudja überelni. Emlékszel Gyöngyi,  hogyan kuporogtunk a nagyasztal körül és lestük hogyan harsog a kés mama keze alatt, hogyan peregnek a tésztakockák a kanapéra  terített abroszra? 
Nos, térjünk vissza a grízgaluskára. Ezt már édesanyám tanította, de sokáig kudarc kísérte a próbálkozásaimat. Ahogy teltek az évek rájöttem a titokra, a grízgaluska sikerére: minél idősebb az ember, annál finomabb a végtermék. Minden alkalommal egyre kisebb az esély, hogy "serke", vagy netán kavics főjjön a fazékban.

Felvertem egy tojás fehérjét egy csipet sóval, csak úgy villával, vagányul, egy-kettőre. Mikor már kemény csúcsot tudtam belőle cifrázni a villa hegyével, akkor belecsúsztattam a tojás sárgáját is és apránként hozzászórtam a grízet, már csak gyengéden kevergetve. Annyi grízet használtam, míg a massza állaga  lágy tejfölhöz nem  hasonlított. Akkor szépen félretettem pihenni, úgy jó 30 percet (még jobb 1 órát), csak utána főztem bele az alig gyöngyöző levesbe. A grígaluskákat kanállal szaggassuk a levesbe, figyeljünk arra, hogy csak allig forrjon.

Párolgó leves, reszkető aranysárga galuska, hmmm...
Feleim, vegyetek és egyetek!