Amikor a 80-as években megjelentek nálunk az automata mosógépek, egy kis irigységgel vegyülő álokoskodással megállapítottam, hogy azok nem mosnak jól. Persze, hogy jól mostak és sokkal könnyebb volt velük ez a terhes házimunka, mint annak idején nekem a keverőtárcsás mosógéppel és nagyanyámnak a sulykolóval és a mángorlóval a patak medrében.
Természetesen, amint megvolt az esküvői pénz számolva, máris tudtam, hogy ebből mosógép lesz, mégpedig olyan, amelyikbe csak beledobjuk a ruhát és kész, tiszta az egész.
Azzal kezdte a műkődését, hogy a vízszerelő, aki üzembe helyezte, még nem látott ilyent és elfelejtette eltávolítani azokat a szerkentyűket, amelyek lefogták a teknőt a mosógép gyomrában. Ezért amint beindult a centrifuga, nekilódult a kis zöldbéka színű új apparát és falat, ajtótokot szétzúzva iszonytatos zajjal ugrált a betonon.
A következő csínytevése veszélyesebb volt, szinte leégette a villanyhálózatot a falakban. Busás juttatásért villanyszerelőt kellett hívjunk, hogy megoldja a fölöttébb kényes kérdést.
De, minden felsoroltak ellenére csodásan mosott: csak belegyúrtam a ruhát, rákapcsoltam a forróvizes mosásra és mehettem keresztrejtvényezni. Ilyenkor történt meg, hogy tűzpiros ruhadarab vegyült a fehérnemű közé, emiatt én is, a férjem is bébirózsaszín alsóruhákban jártunk attól fogva. Persze, mindez addig, amíg máskor sötétkék cucc került a mosásba, utána mindenünk szürke volt.
Hiába na, így tanul az ember (amúgy akkor még igen fiatal) lánya.
Amit még ezzel kapcsolatban el szeretnék mesélni, az igen fontos dolog: sehol nem lehetett kapni automata mosógépbe való mosóport (sőt, semmilyen mosóport), emiatt házi főzésű szappant reszeltem apróra, picit megsóztam és azzal mostam...Amikor meg "túladagoltam" a szappanforgácsot, hát a fél lakást elöntötte a kicsorduló puha, buja szappanhab.
Elgondolkozom, pedig nem is volt annyira régen, amiket mesélek...
De nézzük a tagliatelle receptemet, amit angyalhozta tésztanyújtó gépemmel sodortam hajszálvékonyra. Amennyire könnyen ment és amennyire élveztem, azt hiszem: beindul a laskagyár!
A tésztához:
20 dkg liszt
2 tojás
1 mokkáskanál só
pici hideg víz
A raguhoz:
kevés olaj
5 szál zöldhagyma
arasznyi póréhagyma
1 kápia paprika
1 chilipaprika
1 nagy sárgarépa
1 doboz hámozott, kockázott paradicsom
2 dl főzőtejszín
1 nagy kicsontozott csirkemell
1 csokor zöldpetrezselyem
só, bors
A lisztet deszkára öntöttem, kis mélyedést csináltam a halom közepébe, amibe beleöntöttem a tojásokat és a sót. Kívülről befelé egy tompa késsel vegyítgettem a lisztet a tojásba, majd elkezdtem összegyúrni. Ha szükséges, illetve úgy veszítek észre, hogy a tészta túl kemény lesz, akkor tegyetek hozzá pár csepp vizet.
Jól összegyúrtam, fóliába tekertem és 20 percre pihenni tettem.
Közben összeszereltem a tésztanyújtó gépezetet, kicsit áttanulmányoztam és két részben gyönyörűszépen kinyújtottam, majd felvágtam a laskát.
Imádom! (hogyan tudtam eddig e nélkül élni???)
A raguhoz előkészítettem az alapanyagokat: a hagymát és a pórét ferdén felkarikáztam, a parikát felcsíkoztam, a sárgarépát a reszelő nagy lyukán lereszeltem, a chilit és a petrezselymet felaprítottam, a csirkemellet ujjnyi csíkokra vágtam.
Az olajat felhevítettem és beledobtam a hagymákat, majd sorban a parikacsíkokat, a sárgarépát, a húst, sóztam, borsoztam. Amikor a hús már fehér volt, hozzáöntöttem a paradicsomot, kevergetve főztem 3-4 percig, majd felöntöttem a tejszínnel és még egyet rottyantottam rajta. Végezetül megszórtam a petrezselyemzölddel.
A tésztát kifőztem sós vízben, leszűrtem és a csirkeraguval tálaltam.
Tálaláskor finoman megöntöztem pár csepp mogyoróolajjal.
Eszméletlenül finom lett, próbáljátok ki ti is.
Feleim, vegyetek és egyetek!
Jó volt olvasni, annyit mosolyogtam közben. Nekem is volt ilyen felültöltős ugra-bugra mosógépem. Ha nem egyenletesen állt benne a ruha centrizésnél, bizony a fürdő közepén táncolt a gépem...A tészta nagyon csábító!
VálaszTörlésTulajdonképpen a mesének semmi köze a tésztához, de onnan jutott eszembe, hogy habár vágytam mindig a tésztanyújtó gép után (mint a mosógép után is anno), kicsit mindig féltem tőle. Pedig rájöttem, kár volt várni vele :-)
TörlésNa,de Ildi. Ha bent maradtak a dob rögzítő csavarjai, hogy a fenébe forgott? Az pont azt szolgálja, hogy ne tudjon forogni. :)) De szupi a történet ennek ellenére. Nálunk én voltam a szerelő, aki bekötötte a mosógépeket, és van egy használati, amit az a drága szerelőd persze nem nézett meg, mert ő a szaki elvégre. :)))) Első automatám most lenne 35 éveske. :) De itt volt hozzá mosópor, méghozzá az akkor még kiváló minőségű TOMI mosószerek, fékezett habzású változata. :)) Viszont a rózsaszín alsóneműt nekem is sikerült előállítanom. :)
VálaszTörlésTe, Marcsi, lehet nem voltam eléggé érthető, szeretett volna centrizni de csak ugrált egy helyben, mindennek nekiverődött, amíg leállítottuk beletelt jó pár percbe. Addig nem csak én, a szerelő sem látott még ilyent, mit te útmutató, 19 éves naiv leányka voltam abban az időtájban. Sajnos az idő azóta sok mindenre megtanított :-)
TörlésJa, értelek, akkor én értelmeztem inkább rosszul. Na, de sebaj. Szupi akkor is a történet és az étel is. :)
TörlésA recept viszont nagyon szuper.
VálaszTörlésKöszi :-)
TörlésSzerintem is szuper a recept, ki fogom próbálni. Feltölthetnéd ide is, és megéri körbe is nézni, mert nagyon jó receptek vannak.
VálaszTörlésAnyukámnak még mindig Hajdu gépe van! :)
VálaszTörlésErre a zöld békára gondolsz? Mondjuk ebből is volt több változat szerintem. :)
http://images02.olx.hu/ui/12/18/94/1343903930_422571494_3-Hajdu-Midimat-82-cm-magas-felujitott-mosogep-1-ev-garanciaval-Otthon-butor-kert.jpg
A recept nagyon tetszik, ritkán eszünk tésztát, és még nem jutottam el arra a szintre, hogy ilyen finom vékony tésztát ügyeskedjek össze, pedig már voltak próbálkozásaim. :))
A tésztát is általában pár feltéttel váltogatva esszük, pedig mennyi variáció van, itt a bizonyíték rá! :)
A mosogep roman gyartmany volt, hisz itt elunk.
TörlésA tesztagep reges regi almom volt, sajnalom, hogy ennyit huztam az idot, amig meglett, nem erte meg a varakozast. Nem egy osszeg, megeri beszerezni. Konnyeden, hamar megvan a vekony, finom teszta.