Azért mertem a finn hallevest ”Kisildis”-nek elnevezni, mert ha egy született finn olvasgatná a receptet, biztos belebolondulna, hogy megmocskoltam a nemzeti eledelüket. Ők ezt (miket beszélek, nem pont ezt) a levest Karácsonykor főzik, friss halból, más kombinációban. Sajnos, finnül sem olvasni, sem beszélni nem tudok (habár egyszer majdnem összejott nekem egy finn dúsgazdag pasi...), ezért csak magyar internetes oldalakon navigáltam és ”ahány blog annyi recept” közül összeeszkabáltam a számomra legtetszetősebbet. Még Ingeborg sem, a Dániából Finnországba férjezett, magyarul is beszelő barátnőm sem tudott segíteni a recepttel, hisz ő főzni egy cseppet sem tud. Ezektől függetlenül, higyjétek el nekem, mennyeire sikeredett és ezt én mondom, Kisildi, aki sem a halat, sem a leveseket nem szeretem.
Tulajdonképpen Szilveszter estéjére készültem vele, de kiderült, a vega az vega, még a füstölt halat sem bírja el és mivel valamikor azzal dicsekedtem, hogy kitünő pleurotus, azaz laskagomba levest tudok főzni, hát azt kellett készítsek.
Így amint hazajöttem, elkészítettem itthon ebédre a ”finn hallevest”.
A vajas párolt hagymákra rádobtam a krumplikockákat, 3 felaprított paradicsomot és felöntöttem 2 liter vízzel. Sóztam, borsoztam, beleszórtam 5 szem szegfűborsot, 3 babérlevelet és puhára főztem. Amikor már majdnem kész volt, beletettem
2 egész (4 fél) felvágott füstölt makrélat, felöntöttem 2 dl tejszínnel, megszórtam apróra vágott kaporral és még pár percig forraltam. Végezetül belecsavartam egy fél citrom levét.
Az íze?? Hát, füstölt halízű, savanykás krumplileves.
Finom, finom, finom!!!
Feleim, vegyetek es egyetek!
Draga Baratosnem!
VálaszTörlésA kainuulainen kalakeitto az egyik kedvencem. Elkepzelni nem tudom lazac es renszarvastej nelkul.
Szoval a kompilaciodnak tenyleg nem sok koze van a finn leveshez. Viszont a keittod nagyon etvagygerjeszto, szines, es csabito. Remelem, hamarosan megkostolhatom :) Elnezve a blogodat szuksegem lesz 2 ev vakaciora, hogy mindent szepen vegig egyek.
Pussza Ingeborg