Szomorúságom nagy... Ingeborgnak megígértem, hogy lefogyok, az egészségem érdekében, no meg azért, hogy ha Finnországba utazom hozzá jövő télen, akkor könnyedén, zavartalanul tudjam űzni a téli sportokat. Jövőre hajlékony és ruganyos kell legyek, mint a nádszál. Vagy legalább is mint egy nádfa.
E cél elérése érdekében be kell fejezzem az édességek gyártását és fogyasztását, az alapélelmezésem mély bugyrába is le kell süllyedjek és kidobjam onnan a fehérlisztet, a cukrot, a zsírt és ó ó ó, fájdalom, a vajat. Vége lesz számomra a finom, szaftos és egészségtelen kajáknak, elvesztem kisletszamú olvasó és receptkereső táboromat, oda a hírnévnek és a sikernek. A főzés és blogírás helyett pszihológust kell majd alkalmazzak és a kanapéján fetrengve disznópörköltről és csokoládéhabról kell majd meséljek neki. Álmomban meg pelmenyit fogok gyúrni és tölteni és merőkanállal málnahabot fogok majd kanalazni egy óriási csokitorta tetejéről...
Íme egy márványos csokipite recept, amelyiket még a fogyókúra elkezdése előtt készítettem el és természetesen amit még el fogok fogyasztani, hisz pocsékolni és ételt kidobni bűn. Szerencsém van, Ingeborg adott nekem egy kis időt, hogy nekiduráljam magam a vékonyító kúrának.
Összegyúrtam egy finom vajastésztát a következőkből: 25 dkg liszt, 15 dkg hideg vaj, 2 tojás sárgája, csipet só, 2 kanál cukor, ha szükséges akkor még pár kanál tejfölt. Gyorsan dolgoztam, hogy a vaj ne olvadjon meg, akkor nehezebben nyújtható, szakadozó. Becsombolygattam egy fóliába (hogy ne száradjon ki) es betettem a hűtőbe fél órára. Közben sírtam egy jót az Ingeborgnak tett ígéretemre gondolva...
A fél óra letelte után a tésztát kör alakúra nyújtottam ás kibéleltem vele egy piteformát, amit előző nap váséroltam elég viszontagságos körülmények között (ha tudtam volna, nem pazarolok). A tésztát megszurkáltam villával és egy kör alakú sütőpapírt ügyeskedtem rá, majd rátöltöttem egy fél kiló szárazpaszulyt nehezéknek. Forró sütőben rózsaszínűre sütottem.
Amíg sült, addig gőz fölött felolvasztottam 4 dl tejszínt 20 dkg 75%-os csokival, amikor folyós lett, akkor kis habverővel simára kevertem és már a tűzről levéve hozzáadtam egy löttyintésnyi konyakot (amit bizonyos okok miatt a szekrényemben, a fehérnemű mellett tartok) és 2 tojás sárgájat. A kisült pitéről eltavolítottam a babot és a sütőpapírt és a helyébe öntöttem a csokis olvasztmányt. A tetejére tejszínt csorgattam, ettől lett márvaányos és a sütőbe visszadugva még 30 percet sütöttem.
Csak amiután kihűlt szeleteltem. Mennyei!
E cél elérése érdekében be kell fejezzem az édességek gyártását és fogyasztását, az alapélelmezésem mély bugyrába is le kell süllyedjek és kidobjam onnan a fehérlisztet, a cukrot, a zsírt és ó ó ó, fájdalom, a vajat. Vége lesz számomra a finom, szaftos és egészségtelen kajáknak, elvesztem kisletszamú olvasó és receptkereső táboromat, oda a hírnévnek és a sikernek. A főzés és blogírás helyett pszihológust kell majd alkalmazzak és a kanapéján fetrengve disznópörköltről és csokoládéhabról kell majd meséljek neki. Álmomban meg pelmenyit fogok gyúrni és tölteni és merőkanállal málnahabot fogok majd kanalazni egy óriási csokitorta tetejéről...
Íme egy márványos csokipite recept, amelyiket még a fogyókúra elkezdése előtt készítettem el és természetesen amit még el fogok fogyasztani, hisz pocsékolni és ételt kidobni bűn. Szerencsém van, Ingeborg adott nekem egy kis időt, hogy nekiduráljam magam a vékonyító kúrának.
Összegyúrtam egy finom vajastésztát a következőkből: 25 dkg liszt, 15 dkg hideg vaj, 2 tojás sárgája, csipet só, 2 kanál cukor, ha szükséges akkor még pár kanál tejfölt. Gyorsan dolgoztam, hogy a vaj ne olvadjon meg, akkor nehezebben nyújtható, szakadozó. Becsombolygattam egy fóliába (hogy ne száradjon ki) es betettem a hűtőbe fél órára. Közben sírtam egy jót az Ingeborgnak tett ígéretemre gondolva...
A fél óra letelte után a tésztát kör alakúra nyújtottam ás kibéleltem vele egy piteformát, amit előző nap váséroltam elég viszontagságos körülmények között (ha tudtam volna, nem pazarolok). A tésztát megszurkáltam villával és egy kör alakú sütőpapírt ügyeskedtem rá, majd rátöltöttem egy fél kiló szárazpaszulyt nehezéknek. Forró sütőben rózsaszínűre sütottem.
Amíg sült, addig gőz fölött felolvasztottam 4 dl tejszínt 20 dkg 75%-os csokival, amikor folyós lett, akkor kis habverővel simára kevertem és már a tűzről levéve hozzáadtam egy löttyintésnyi konyakot (amit bizonyos okok miatt a szekrényemben, a fehérnemű mellett tartok) és 2 tojás sárgájat. A kisült pitéről eltavolítottam a babot és a sütőpapírt és a helyébe öntöttem a csokis olvasztmányt. A tetejére tejszínt csorgattam, ettől lett márvaányos és a sütőbe visszadugva még 30 percet sütöttem.
Csak amiután kihűlt szeleteltem. Mennyei!
Feleim, vegyetek es egyetek!
arata fenomenal de apetisant!
VálaszTörlésMerci Zazu, crede ma, a fost foarte bun...
VálaszTörlés