GYÜMÖLCSÖS ZAKUSZKA, DE INKÁBB 1 SZTORI

Régen nem sztorizgattam. Az igazság az, hogy sokkal könnyebb bevásárolni, megfőzni, tálalni és fotózni, majd a receptet megírni, mint sztorizgatni...
A napokban Mártával beszélgettünk (csak telefonon, ugye egyre kevesebb az időnk egymásra), ő mesélt az unokáiról: Gellértről és  a szívem csücskéről, Csengéről. Mindkét gyerek jó alapanyag, okos, ügyes gyerkőcök, ahányszor Márta mesél róluk, mindig könnyesre nevetem magam. Gellért aranyos kisfiú, 0 osztályos tanuló, selypít kicsit, de már 2 éve szorgalmasan jár a logopédushoz. Kérdi a nagyanyja: aztán még van selyp az osztályban rajtad kívül? Gellért nagyon büszkén, magát kihúzva  válaszolja: még 11-en, de én vagyok a legjobb!
Egyéb: Csenge 9 éves, táncházba jár, nyáron meg Torockón a tánctáborba. Megérkeznek a záróünnepségre a nagyszülők s beülnek a falusi kocsmába meginni egy üdítőt. A cserfes kislány odaszól a nagyszülőknek: ne oda üljetek, gyertek a törzshelyemre (kocsma!!!).
S akkor most következhet a recept: ismételten mondom nektek, ne idegenkedjetek tőle, nagyon finom étel, nekem ez a kedvencem a zakuszkák között (mást nem is eszek). 
A gyümölcsös zakuszkát kedvelők tábora meg csak egyre nő, egyre nő, most ment el tőlem Kicsiemő és Roli, szerintük is nagyon finom, első helyezett!

Feleim, vegyetek és egyetek!