Ismét játék, V.K.F.52, vagyis ezúttal Vigyázz, kész, Ősz 52, most Tisztatészta Petrájától: a téma az erdő "gyümölcsei" és természetesen tészta. Vagy laska, ahogy nálunk nevezik.
Kimérem a hozzávalókat, 20 dkg liszthez 2 csipet só és 2 tojás dukál. Gyúrom a tésztát, közben halk zene szól a rádióban.
A "laskanyújtó" és a lapító még édesanyámtól maradtak rám, a laskanyújtás tudománya meg apai nagyanyámtól. Érdekes időutazás ez a sütés-főzés, csak beindul a konyhai ügyködés s vele együtt repülünk. Nem kell nekünk 36 kilométeres mélyzuhanás, pörgünk, szállunk szárnyak nélkül, fontos dolgok jönnek ilyenkor a felszínre, az emlékek.
Nagyanyám valódi háziasszony volt, az ő feladata a családban az anya és feleségszerep volt. Gyakran nyújtott laskát s ilyenkor oktatott, tanított engem. Mindig ott sertepretéltem a nagyasztal körül... Tőle tanultam meg varrógépen is varrni, pedig rettentően féltette az ócska pedálos masináját meg a tűket, amiket kíméletlenül törtem, pedig olyan nehéz volt beszerezni őket.
A kis tésztagömböt lisztezem picit, nyújtom, néha meg-meg forgatom, hadd maradjon szép kerek formája, ne ragadjon le, gyermekkor és nyári vakációk, amikor mamáéknál kellett eltölteni pár hetet, forgatom a sodrófát, rácsavarom a tésztaselymet, átlendítem, nagyot csattan a deszkán, venni kéne már egy tésztanyújtó-vágó gépet, eléggé elfogadható árban kapni, a tésztakarika egyre nagyobb, egyre vékonyabb, duruzsol a zene a rádióban, liszttel szórom, megsimogatom, nyújtom és csak nyújtom, repkednek a gondolatok, nagy ünnepeken mindig kockáslaska volt a levesben, Gyöngyi szerette s miatta mama mindig kockásra vágta, harsogott az éles kés a tészta alatt, pergette az ujjai közt a felaprított rombusztésztát, a laskalepedőm egyre terebélyesebb, még alig pár perc és megvagyok, aranyló tyúkhúsleves, föléhajolt szeretett arcok a párájában, lisztezem és nyújtom.
Hirtelen megszakadt a a varázs, befejeztem a tésztanyújtást, fél centi szélesre metéltem, picit megszárítottam, majd sós vízben kifőztem.
Közben 50 dkg friss tehéntúrót habosra kevertem 15 dkg porcukorral, 3 tojás sárgájával, marék kandírozott ananászkockával, kevés felaprított aszalt datolyával, hozzáadtam a leszűrt és kihűtött tésztát, majd lazán összekevertem a tojások keményre felvert fehérjével.
A muffinformákat kivajaztam, majd megszórtam zsemlemorzsával és megtöltöttem a túrós tésztamasszával.
Forró sütőben addig sütöttem, amíg piros lett a teteje.
Rummal fellazított áfonyalekvárral tálaltam.
Kimérem a hozzávalókat, 20 dkg liszthez 2 csipet só és 2 tojás dukál. Gyúrom a tésztát, közben halk zene szól a rádióban.
Nagyanyám valódi háziasszony volt, az ő feladata a családban az anya és feleségszerep volt. Gyakran nyújtott laskát s ilyenkor oktatott, tanított engem. Mindig ott sertepretéltem a nagyasztal körül... Tőle tanultam meg varrógépen is varrni, pedig rettentően féltette az ócska pedálos masináját meg a tűket, amiket kíméletlenül törtem, pedig olyan nehéz volt beszerezni őket.
A kis tésztagömböt lisztezem picit, nyújtom, néha meg-meg forgatom, hadd maradjon szép kerek formája, ne ragadjon le, gyermekkor és nyári vakációk, amikor mamáéknál kellett eltölteni pár hetet, forgatom a sodrófát, rácsavarom a tésztaselymet, átlendítem, nagyot csattan a deszkán, venni kéne már egy tésztanyújtó-vágó gépet, eléggé elfogadható árban kapni, a tésztakarika egyre nagyobb, egyre vékonyabb, duruzsol a zene a rádióban, liszttel szórom, megsimogatom, nyújtom és csak nyújtom, repkednek a gondolatok, nagy ünnepeken mindig kockáslaska volt a levesben, Gyöngyi szerette s miatta mama mindig kockásra vágta, harsogott az éles kés a tészta alatt, pergette az ujjai közt a felaprított rombusztésztát, a laskalepedőm egyre terebélyesebb, még alig pár perc és megvagyok, aranyló tyúkhúsleves, föléhajolt szeretett arcok a párájában, lisztezem és nyújtom.
Közben 50 dkg friss tehéntúrót habosra kevertem 15 dkg porcukorral, 3 tojás sárgájával, marék kandírozott ananászkockával, kevés felaprított aszalt datolyával, hozzáadtam a leszűrt és kihűtött tésztát, majd lazán összekevertem a tojások keményre felvert fehérjével.
A muffinformákat kivajaztam, majd megszórtam zsemlemorzsával és megtöltöttem a túrós tésztamasszával.
Forró sütőben addig sütöttem, amíg piros lett a teteje.
Rummal fellazított áfonyalekvárral tálaltam.
Fennséges íz, megismétlendő!
Feleim, vegyetek és egyetek!
Feleim, vegyetek és egyetek!
Öröm olvasni a történeteidet! Most ezt teszem mert nézelődöm a Blogkóstolóra, és őszintén írom, hogy a bőség zavarával küzdök, de még jobban élvezem, hogy olvashatlak! Ha Te adnál ki szakácskönyvet ilyen történetekkel színezve akkor az első vásárlóid közt lennék!
VálaszTörlésMilyen különleges kis édességet készítettél, az ember nem is gondolná, hogy a tésztát mennyi mindenre lehet használni!
Tésztagépen gondolkozom én is. :)
Koszi a bokert, elpirultam, de tenyleg ...
VálaszTörlés