TOJÁSOS KÓKUSZLEKVÁR

Egy blogon olvastam  a kayáról, s ahogy igyekeztem fordítani angolról, rájöttem, hogy ez nem más, mint tojásos kókuszlekvár. Annyira izgalmasnak ígérkezett az egész, hogy navigálni kezdtem a világhálón s a lehető legtöbbet olvastam róla. Természetesen az én kókuszlekvárom nem olyan lett, mint az olvasottak, hisz pandanlevelet (egyik alapeleme) igazán nem volt honnan előkapjak, meg úgy döntöttem, hogy karamellizálni sem fogom a cukrot. 
A kaya, a kókuszlekvár vélhetőleg Indonéziából, illetve Malaéziából származik, pirítósra kenik s kávét szürcsölgetnek mellé. Túlságosan édes, de szerintem nagyon ízletes finomság.
De lássuk csak az én kókuszlekváromat: kacsatojás helyett tyúktojást, pandanlevél helyett meg egy rúd felhasított vaníliát használtam.
Tanácsos olyankor készíteni, amikor egyebet is főzünk, így a hosszú lekvárfőzést egyébb ételkészítéssel kombinálhatjuk s nem unjuk meg a kevergetést.

Hozzávalók:    
3 egész tojás
3 tojás sárgája
1 bögre cukor 
(nekem fele barnacukor volt)
1 vaníliarúd
400 ml kókusztej 
A tojásokat összekeverjük   egy habverővel a cukorral s gőz fölött főzni kezdjük. Eleinte gyakran kevergessük, hogy a tojás ne csapódjon ki, később elég néha-néha megkevergetni a lassan besűrűsödő ízletes krémet.
20 perc után hozzáadjuk a kókusztej "sűrűjét", a fennmaradó vizesebb részét máshoz is elhasználhatjuk. Ha lehetőségetek van vegyetek 250 ml kókusztejszínt s abból főzzétek.
Beledobjuk a kettéhasított vaníliarudat s addig főzzük a lekvárt, amíg az krémszerűvé sűrűsödik (még körülbelül 35-40 perc).
Az íze minden várakozásomat felülmúlta, habár hosszadalmasnak tűnik a kókuszlekvár főzése megéri elkészíteni, mivel tudjuk: jó munkához idő kell! Ez a kaya pedig tökéletes lett...

 Feleim, vegyetek és egyetek!