NYELV FEKETERIBIZLI SZÓSSZAL

Feltettem főni 4 megmosott disznónyelvet annyi vízben, amennyi jó bőven ellepte, sóztam, hozzászórtam 3 babérlevelet, kiskanál szemesborst és puhára főztem. Lehúztam a bőrét amíg még meleg volt, majd kihűtés után felszeleteltem és félretettem.

Megtisztítottam a szárától 25 dkg fekete ribizlit, ráöntöttem egy pohár vizet, hozzáadtam 8 dkg cukrot, csipet sót és lassú tűzön 6-7 percet főztem, belecsavartam fél citrom levét.
Fél kiló krumpliból, forró tejből és kanál vajból puha, habos krumplipürét készítettem.
A nyelv főzési idejétől eltekintve, ez egy hamar és nagyon könnyen elkészíthető kiváló, finom fogás. Amíg a nyelv puhul, elmesélek egy sztorit, amit a feketeribizli kóstolása hozott elő az emlékeimből.

Édesanyámék baráti köre 5-6 nagyon rendes házaspárból állt. Volt köztük  könyvelő, fogtechnikus, munkásember, tisztviselő, háziasszony, anyukám bérszámfejtő volt (fizetéseket számolt naphosszat, sokszor jött haza ceruzával a konytába szúrva), apukám  közgazdászként dolgozott. Jó csapat voltak, ügyesen szervezték a szabadidejüket, majdnem minden hónapra jutott egy megünnepelni való névnap, opera és színházbérletük volt, nyáron pedig minden vasárnap a város szélén található gyümölcsöskertben jöttek össze, hol nálunk, hol fogtechnikuséknál, a Törökvágás úton. Ott ettem utoljára feketeribizlit, a kerítés mellett növő ribizlitövekről. Számolni sem bírom, milyen régen volt...
A kis csapat megsütötte a szalonnáját a tűzön, majd leültek kártyázni, beszélgetni, röpködtek az ízléses viccek (gyerekek is voltak jelen), szálltak az adomák, mindenki valamit csinált az ebéd utáni fröccs mellett.
A szomszédtól egy festetlen deszkapalánk választott el, tele kisebb-nagyobb lyukakkal. Felfedeztük, hogy biza a szomszédasszony unalmában és irigységében leskelődött a deszkarésen keresztül. 
A kis vidám csapat már túl volt pár pohár szódás boron, hangosan beszólogattak, hogy mi történik azzal aki leskelődik meg kiváncsiskodik, de hasztalan, a szomszédasszony továbbra is a kerítéshez lapulva, szemét a lyukra nyomva kukucskált. Akkor az egyik bácsi, nagy mókamester, odament a kerítéshez, megfordult és lenyomva a nadrágját az ülepét a kiváncsiskodó lyuk elé nyomta. Halk silkoly, csörömpölés és sopánkodás, tudtuk, többet nem zavarja meg a baráti társaságot senki és semmi. 
Vagy mégis....az idő...alig maradtak ketten, hárman  ebből a fantasztikus baráti társaságból.

Közben megfőtt a nyelv, elkészült a szósz:

Feleim, vegyetek és egyetek!