Gyermekkorom kedvenc drazséja mindig a Duna kavics volt, de csak ritkán, körülményesen juthattam hozzá. Most ismét elmesélem, hogy a kommunista Romániából, ahol az útlevelet nem a fiókban, hanem az intézményben tartottuk, igen nehezen, kétévente lehetett csak külföldre utazni. Mivel csak lejjel rendelkezhettünk, mindig meg kellett találjuk a módját, hogy "valutához" jussunk. Édesanyám időben (amikor letette az útlevélkérvényt) beszerezte az "árút": pamutzoknit, férfi és női tetraalsót, minőségi strapa bőrcipőt, miegyebet vásárolt, hogy ezeknek az eladása után nálunk hiánycikknek számító finomságokat hozzon haza: kávét, sajtot, gyöngyvirágszappant, Vef rádiót. S nem utolsósorban a gyerekeknek tehénkés tejcsokit és Duna kavicsot.
A maradék pénzből meg múzeumokat látogatott apámmal s városnézést finanszírozott belőle. Összekötötték a kellemest a hasznossal.
Persze, a finomságokat beosztással adagolta nekünk, hisz hosszú ideig ki kellett tartsanak, emiatt kulcs alatt voltak a "bárszekrényben". Telhetetlen s falánk voltam, titokban meglyukasztottam egy cukorkászacskó szélét s onnan lopkodtam ki soron kívül az imádott édességet, gondolván, úgysem veszi észre senki. Persze észrevették...De mit tehettek volna, így is elég keserves volt nekik is, hogy szemenként etették a kívánós gyermeksereget...
No, de lássuk csak a mogyorópralinémat, aminek az elkészítését Zsuzsitól, Praliné Paradicsomtól lestem el.
30 dkg mogyorót serpenyőben megpirítottam, konyharuhába szedtem, megdörzsölgettem és annyira-amennyire tudtam leszedtem a héját.
Közben 1 bögre cukrot 4 kanál vízzel felforraltam addig, amíg pezsegni kezdett a cukorszirup és kissé ragacsos lett. Akkor beleöntöttem a mogyorókat és gyakori kevergetés mellett "főzögettem" amíg a cukor fehéren bevonta a szemeket, majd kiterített sütőpapírra öntöttem, szétteregettem és kihűtöttem.
Gőz fölött, folytonos kevergetés mellett felolvasztottam 10 dkg fehér csokoládét, levettem a tűzről és hozzáadtam még 5 dkg apróra vágott fehér csokoládét. Ez, no meg a kevergetés lehűtötte a csokimasszát.
A cukrozott mogyorót nagyobb tálba szórtam s lassanként csorgattam hozzá a csokoládét, közben folyton kevertem, vigyázva, ne törjem össze a mogyorószemeket. A zsírpapírra 5 dkg barnacukrot és 1 evőkanál fahéjat szórtam, összekevertem, majd ráborítottam a csokis mogyorót. Óvatosan bevontam minden szemet a cukorral, majd szétterítettem a papíron s hagytam megszikkadni.
Gasztróajándéknak is kitűnő!!!
A maradék pénzből meg múzeumokat látogatott apámmal s városnézést finanszírozott belőle. Összekötötték a kellemest a hasznossal.
Persze, a finomságokat beosztással adagolta nekünk, hisz hosszú ideig ki kellett tartsanak, emiatt kulcs alatt voltak a "bárszekrényben". Telhetetlen s falánk voltam, titokban meglyukasztottam egy cukorkászacskó szélét s onnan lopkodtam ki soron kívül az imádott édességet, gondolván, úgysem veszi észre senki. Persze észrevették...De mit tehettek volna, így is elég keserves volt nekik is, hogy szemenként etették a kívánós gyermeksereget...
No, de lássuk csak a mogyorópralinémat, aminek az elkészítését Zsuzsitól, Praliné Paradicsomtól lestem el.
30 dkg mogyorót serpenyőben megpirítottam, konyharuhába szedtem, megdörzsölgettem és annyira-amennyire tudtam leszedtem a héját.
Közben 1 bögre cukrot 4 kanál vízzel felforraltam addig, amíg pezsegni kezdett a cukorszirup és kissé ragacsos lett. Akkor beleöntöttem a mogyorókat és gyakori kevergetés mellett "főzögettem" amíg a cukor fehéren bevonta a szemeket, majd kiterített sütőpapírra öntöttem, szétteregettem és kihűtöttem.
Gőz fölött, folytonos kevergetés mellett felolvasztottam 10 dkg fehér csokoládét, levettem a tűzről és hozzáadtam még 5 dkg apróra vágott fehér csokoládét. Ez, no meg a kevergetés lehűtötte a csokimasszát.
A cukrozott mogyorót nagyobb tálba szórtam s lassanként csorgattam hozzá a csokoládét, közben folyton kevertem, vigyázva, ne törjem össze a mogyorószemeket. A zsírpapírra 5 dkg barnacukrot és 1 evőkanál fahéjat szórtam, összekevertem, majd ráborítottam a csokis mogyorót. Óvatosan bevontam minden szemet a cukorral, majd szétterítettem a papíron s hagytam megszikkadni.
Gasztróajándéknak is kitűnő!!!
Kipróbálom!
VálaszTörlés1992-ben Sulinában szálltam ki a hajómról. A kisebbik fiam egy polcot ürített a sok-sok román nyalánkságnak, amit majd apa hoz, mert ő olyan volt ám! :-)
Nos volt is egy "supermarket" a kikötővárosban, ahol a delicates osztályon egy fejkendős mama szotyolát (napraforgómag) árult. Ezt a mesét vittem volna csak, ha a bukaresti pályaudvaron nem árultak volna RON csokit (akkor jelent meg a piacon!), amiből vettem vagy 10-et...
Az a csoki a ROM (rum krémes) csoki volt, most is lehet kapni, nosztalgiázóknak :-).
TörlésEz nagyon tetszik, kipróbálom!:) Gondolom fehér csoki helyett tej vagy étcsokival is jó lesz a végeredmény..?
VálaszTörlésPersze, de tanulmanyozd elotte a Praline Paradicsom blogjat, o nagy mestere a csokinak!
TörlésÉn ma is imádom a Duna kavicsot:) És a ROM csokit is, annak ellenére, hogy román gyártmány, finom:)
VálaszTörlésGratulálok az Erdélyi Konyhás megjelenéshez:)
Köszike :-)
TörlésKedves Kisildi!
VálaszTörlésMilyen mogyorót használtál? Köszönöm a válaszodat. dorka
Ó, bocsi, erdei mogyorót, de szerintem bármelyik csonthéjasból lehet.
Törlés