GYÖNGÉD GULYÁSLEVES

Pár évvel ezelőtt sízni mentünk a Parangra, a Déli Kárpátokba, Kolozsvártól 180 kilométerre. Valahogy csak úgy "átugrottunk"  egy pár órára sízni, terveink szerint este már otthon szándékoztunk álomra hajtani a fejünket. Kora hajnalban indultunk Zolika autójával, feleségével Patrival, barátjával Dannal és természetesen Ingeborggal. Ahhoz, hogy kényelmesen utazzunk az alaposan megpakolt autóban, Dant, a hegedüvirtuózt a csomagtartórészben levő székre ültettük, ő volt a legfiatalabb, gondoltuk: ő kell legyen a legkevésbé kényes. Meg ugye nem az elgémberedett lábaival kell majd hegedüljön és megkeresse a betevőt... Amúgy meg még annyira kezdő síző volt, hogy valahogy a tanoncoknak kijáró alázatot vártuk el tőle. 
Amíg a pályán Zoli és Dan snowboardon tökéletlenkedett, Patricia kecsesen síléceken próbálkozott talpon maradni. Én Ingeborggal siklottam  a pályákon, örvendve, hogy a ritmus utánam lett igazítva, annyit síztem, amennyi éppen jól esett, nem erőltettem meg cseppet sem magamat.

Amikor már a nap derekán a hazainduláson gondoltunk, akkor megjelent Bronco. Mosolygós, göndör fürtös, kedves fiú, Ingeborg hegyikerékpáros, deszkás, extrém sportoló havere, aki ráadásul kitűnő downhill versenyző.
Röstelkedve toporogtunk mellette, eléggé gáz volt egy ilyen belevaló, freestyle snowboardos fickó mellett síléceken, szedett-vetett síruhánkban ügyetlenkedni.
De ő nagyon kedvesen meghívott mindenkit magához, a hegy aljában található meseházikójába, a Mellodge-ba vacsizni.

Elindultunk lefele az ismeretlenbe, hol lécen, hol fenéken, ki gyorsabban-ügyesebben, ki kevésbé. Csonttá fagyva, kifáradva érkeztünk meg a barátságos menedékházba. Bronco Stroh rummal fogadott minket, mohón felhörpintettünk egy-egy stampedlivel. Senki nem mondta nekem se, a többieknek sem, hogy ez a rum 80%-os alkoholtartalmú, elhihetitek, nagyon hamar felmelegedtünk tőle sőt hamarosan felszabadultan kurjongatva csocsóztunk, amig a vacsora készült. 
Csodálatos napot zártunk: sízés egy gyönyörűséges helyen, kellemes baráti társaság, tökéletes vacsora egy tökéletes helyen.
Kinek kell ennél több az életben?

Talán csak egy finom, kis gyöngéd gulyásleves az, ami ezekben a  fagyos, havas estéken testi és lelki gyógyír is lehet.
Vettem egy gyönyörű szép darab marhahúst, úgy egy kilónyit, amit kis darabokra kockáztam. Egy nagy fej hagymát felvágtam, megdinszteltem egy kevés olajon, rádobtam a husikockákat és fehéredésig, folytonosan kevergetve pirítottam-puhítottam. Aztán hozzáadtam négy megtisztított, felvágott sárgarépát és egy petrezselyemgyökeret. Tovább kevergettem, sóztam, borsóztam, pirospaprikáztam,majd felöntöttem 2 liter vízzel. Ne felejtsünk el beletenni egy kávéskanál köménymagot, a gulyásleves "titkos" fűszerét! 
Mikor az egész majdnem megfőtt beleszórtam három feldarabolt krumplit és egy marék nagyszemű tarhonyát. 
Buzgóbb háziasszonyok szaggassanak bele friss galuskát, én ehhez most lusta voltam.
Amikor kész lett, megszórtam aprított zöldpetrezselyemmel.

Feleim, vegyetek és egyetek!