KAKASHERE PÖRKÖLT

Kedves barátaim, ne szisszenjetek fel és ne kapjatok a lábatok közé! Ha a tyúktojást és a tehéntőgyet is megesszük, miért ne tennénk meg ezt ezzel a finomsággal is. 
Először életemben Hajdúszoboszlón fogyasztottam kakasherét, mondanom sem kell, hogy nagyon ízlett. Nincs miért ne ízledjen ez a velőhöz hasonló állagú, vajpuha, ízletes csemege. 
Ha már első alkalomról beszélek, akkor elmondhatom, hogy akkor jártam életemben először Hajdúszoboszlón is, Ingeborggal és a mamájával utaztunk oda pár napra pihenni, feltöltődni. Baratnőm intézte a szállást a strand előtt található sokcsillagos szállodába. Meg is voltunk illetődve az elegáns helytől meg a meleg fogadtatástól, amikor a londiner a bőröndjeinket cipelve felkísért az emeletre, nem tudtuk mekkora borravalót illik adnunk neki. A dillemmát úgy oldottuk meg, hogy aztán nem kapott semmit... Javasolom, hogy az ehhez hasonló nézeteltérések elkerülése végett minden szállodában legyen ez is feltüntetve a szobaárak mellett.

A strandra már az érkezesünk napján kimentünk, alig vártuk, hogy az élményfürdőt is kipróbáljuk. Róza mamának (aki magas vernyomásban szenved) kinéztünk egy nem túl magas hőmérsékletű medencét, beledugtuk és a lelkére kötöttük, hogy ne mozduljon onnan, hamarosan jövunk, addig csak áztassa reumás csontjait a finom termálvízben.
Nagyon, nagyon jó volt az élményfürdő csúszdáin tobzódni! Nem sokat törődtünk azzal, hogy a korosztályunk női tagjait csak mi ketten képviseltük, visongva, rikoltozva szaladtunk fel a lépcsőkön és szenvedéllyel vetettük bele magunkat a kerek, fánkalakú gumimatracokba, hogy aztán halálmegvető bátorsággal zúduljunk le a kavargó vízben a kacskaringós mélységbe.
Amikor aztán úgy jó két óra múlva kifáradtunk és alaposan megéheztünk a nagy játékban, elindultunk hogy megkeressük Róza mamát.  Ijedten láttuk, hogy biza ő annyira szófogadó volt, hogy habár már nagyon fázott a nem túl forró vízben, mégis ott maradt megvárni minket, félt hogy ha kiszáll a medencéből elveszít és egyedül marad a tömegben. Vígasztalásképp, meg hogy szederszínű ajkait felmelegítsük, ebédelni indultunk a strand kifőzdéi felé, ahol hatalmas üstökben rotyogott az igen kedvező árban mért étel, amit készitői ügyes furfangossággal és nagyon jó üzleti fogással: kóstolóval próbáltak az arra sétáló éhes kuncsaftokra rátukmálni. Nos, egy ilyen ügyes szakácslegénynek köszönhetem, hogy megkóstoltam, sőt megkedveltem a kakashere pörköltöt.

Lássuk tehát a receptet: vettem két nagy fej hagymát és apróra kockáztam, majd megdinszteltem egy kanál kacsazsírban. Amikor majdnem kész volt, hozzáadtam két feldarabolt paradicsomot, pár darab aprózott aszalt, olivaolajban tartosított paradicsomot, sóztam, borsoztam, pirospaprikáztam, felöntöttem kevés vízzel és készre főztem.  
Amíg a hagyma készült, addig megtisztítottam a hártyájától  és alaposan megmostam egy kiló kakasherét, lecsepegtettem a víztől, majd a pörköltalaphoz adtam és 10 perc alatt készre főztem. 
Amennyire egyszerű, annyira nagyszerű. 
Nokedlivel, tésztával, rizzsel vagy akár főtt krumplival is fogyaszthatjuk. 
Együnk mellé finom savanyúságot is.

Feleim, vegyetek es egyetek!