Egy reggel, 2010 augusztus 18-án reggel a kávé mellé elszívtam az utolsó szál cigimet és csak úgy, egy nem tudom honnan jövő sugallatra, azt mondtam magamban: én mátol nem cigizek. És úgy lett! Nem mondhatom azt, hogy az első 5-6 napban nem éreztem a hiányát a nikotinnak meg a gesztusnak, amivel 28 éve szívtam a bűzölgő rudacskákat, de ahogy teltek a napok, egyre könnyebben éreztem magamat, egyre kevésbé esett nehezemre a nemcigizés.
Nem mondhatom azt, hogy néha-néha (de tényleg ritkán) nem jut eszembe, hogy igazán, csak egy cigit, az nem árt, attól még nem esek vissza. De ezt a gondolatot könnyedén továbbpöckölöm az agyamból és folytatom az életemet füstmentesen.
Régen, amikor még cigiztem, minden este úgy feküdtem le, hogy alig vártam, jöjjön a reggel, hogy rágyújthassak. Igen, tudom, szörnyűséges!
Ez eszembe jutott ez a tegnap este, mert amikor lefeküdtem, arra gondoltam, hogy alig várom jöjjön a reggel, hogy hagymalekváros szendvicset reggelizzek.
Megkentem vajjal alul-fölül négy szelet rozskenyeret, tepsibe tettem, aztán annál vastagabban, de már csak a tetejét megraktam hagymalekvárral, rászeltem camembert sajtdarabkákat, meglocsoltam kevés olivaolajjal és bedugtam a forró sütőbe. Addig sütöttem, amíg a sajt megolvadt a tetején.
Nos, ha valaki értékeli a kifinomult ízeket, annak ez a reggeli kell legyen a non plus ultra.
A Demmers Teehaus feketeteáját ittam melléje, cukor nélkül ahogy szoktam, tökéletesen kiegészítette a szendvicsemet.
Feleim, vegyetek és egyetek!
tigarile iti omoara papilele gustative. viata e mai gustoasa fara ele. stiu ce vorbesc, ca si eu am fumat mult :)). mai bine o marmelada, o branzica, ceva :))
VálaszTörlésda, in special o marmelada de ceapa...
VálaszTörlésTe jo eg! Ezt nagyon tudom kivanni.
VálaszTörlésInge