Visszatérve a zabpehelyre, a gondolataimban valahol a káposztaleves mellett csücsült, nem igazán az első helyen.
Ami megváltoztatta ezt a nem túl hízelgő előítéletet az a kereskedelemben is kapható zabkeksz. Ami igenis ízlik nekem, de úgy gondoltam, amit én fogok készíteni, az mégis különb lesz.
Nos, mit gondoltok, milyen lett?
Becsület pionír (vagyis úttörő) szavamra mondom nektek, fantasztikus finom és roppant könnyű elkészíteni. Semmi másból nem áll, mint összedarabolni az aszalt gyümölcsöket és összekeverni a hozzávalókat.
De lássuk a receptet:
Egy nagyobb tálba öntöttem 1,5 bögre zabpelyhet, 3/4 bögre lisztet, 1/2 bögre cukrot, 1 bögre apróra vágott aszalt gyümölcsöt (sárgabarack, vörösáfonya, kandírozott banán) és pirított mandulát, diót, egy csomag sütőport és alaposan összekevertem. Felolvasztottam 15 dkg vajat, kihűtöttem és belekevertem 4 kanál olvasztott mézet és 2 egész tojást.
Összekevertem a száraz és a nedves összetevőket. Formázható állaga kell legyen, ha túl híg tegyünk bele kevés lisztet, ha túl kemény akkor tejet vagy joghurtot.
Vizes kézzel diónyi gombócokat formáztam, picit ellapítottam a tenyerem között és sütőpapíros tepsibe helyeztem őket kis távolságra egymástól, mert megnőnek a sülés alatt.
Előmelegített sütőben 10-13 perc alatt megsütöttem a kekszecskéimet.
Hagyjuk kihűlni őket a tepsiben!
Mielőtt nekiláttam volna a sütésnek, a fele masszát szalámi formára igazgattam, szorosan egy fóliába csavartam és betettem a hűtőszekrénybe. Majd 2-3 nap múlva karikára vágom és megsütöm őket is.
A Demmers Teehaus egyik nagyon ízletes sencha japán zöldteáját ittam mellé, ami őszibarack darabkákkal, napraforgó virággal és természetes mangóaromával volt ízesítve.
Feleim, vegyetek és egyetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése