Pár éve Húsvétkor SÍZNI indultunk Lengyelországba. A szállásunk egy zakopanei kicsi, rettentően rusztikus panzióban volt, ahol saját magunk sütöttünk-főztünk a jól felszerelt aprócska konyhánkban.
Érdekes kis lakunk volt, három színten egy csigalepcsőn közlekedtünk a konyha, a nappali és a hálószobák között. Egész nap körbe-körbe, le-fel a csigalépcsőn, mondhatni egész nap pörögtünk, szinte beleszédülve, ilyen házat még soha nem láttam. Olyan volt mint egy pici mézeskalácskunyhó, amit kedves gazdáink helyi népi tárgyakkal tömtek tele. Mindegyik emeletről ki lehetett lépni az udvarra, az egyik emeletről páldául egy olyan teraszra, ahol flekkensütő hely volt szépen kialakítva. Nos, itt sütöttünk és itt ettem először magamkészítette pillecukrot parázs felett pirítva.
A pillecukor készítése mindig egy nagy kiváncsiságom volt, az utazás előtti héten pedig az interneten órák hosszat navigáltam, válogattam, jegyezgettem, amíg úgy éreztem, megtaláltam a tökéletes receptet.
15 dkg cukrot feltettem forrni fél deci vízzel és egy jó kanál mézzel. Amikor felforrt, lehúztam a tüzet és lassan bugyogtattam még vagy 3-4 percig, közben pedig sűrűn kevergettem.
Küzben egy zacskó, 7 grammos zselatint egy kis műanyag vedrecskében feloldottam 2 kanál langyos vízzel, majd lassacskán belekevergettem a cukorszirupot.
Majd elővettem a mixert, belemártottam a zselatinos cukorszirupba és elkezdtem a habosítást. Meg kell mondanom nektek, mivel a mixerem nem a legjobb minőségű, hát eleggé imádkoztam azon, hogy ne égjen ki a motra.
Közepes fokozaton legalább 5-6 percig habosítottam, ételszinezéket tettem bele, meg kevés mentaaromát és rákapcsoltam a finishre, legnagyobb fokozaton meg 3 percig pörgettem a mixert.
Végezetül egy kiolajozott sütőpapíros dobozba öntöttem, majd betettem a hűtőszekrénybe pihenni, ahol szépen megdermedt a massza.
Akkor egy tálcára keves porcukrot és 2 kanál étkezési keményitőt szórtam, majd ráborítottam a pillecukor darabot és gyakran megforgatva a keményítős porcukorban, ollóval kockákra vágtam.
Feleim, vegyetek és egyetek!
Gyönyörū a blogod! Nagyon köszönöm!
VálaszTörlésSára, én köszönöm, ekkora meglepetés :-)
Törlés