TYÚKHÚSLEVES PELMENYIVEL

 Rodica kolleganőmnek van egy hiteles forrása, ahonnan minden évben beszerzi a valódi, falusi, kukoricán és salátán nevelt szárnyasokat. Mindig vesz egy hatalmas pulykát, három-négy tyúkot, tojást többtucatjával. A vége mindig az, hogy nincs hol tárolja őket. Most is így történt, a fagyasztója dugig megtelt friss hússal, a rokonságnál sem volt már hely, az ételt meg nem lehetett hűtés nélkül hagyni.  De! Nem volt füstölt csülök a káposztájába! Ekkor jött a mentőötletem, én adok neki sonkát, ő ad nekem egy tyúkot. Megtörtént a barter, 

így lett nekem húslevesem házityúkból. Igaz, tojóstyúk volt a szerencsétlen, sovány és szálkás, fiatalnak sem nevezhető, hája egy deka sem, csak a csontos fara (sebaj, amúgy sem szeretem a zsíros levest). Nem főztem mellé semmi mást, csak három murkot (sárgarépát), 2 szál petrezselyemgyökeret és összekötözött zöldjét egy, a hűtőben felejtett zellergumót, sót, szemesborsot, egy kis fej egészben hagyott hagymát, pár cikk fokhagymát, egy egész krumplit, két levél babérlevelet. 
Levesbetétnek csirkehúsos pelmenyit főztem bele, az egy kicsit laktatóbbá és különlegesebbé tette a levesemet. Amúgy meg annyira szeretem a pelmenyit, hogy akármikor, akármivel megeszem. 

Feleim, vegyetek és egyetek!