Nem tehetek róla, ha ez a sütemény visszavisz a gyermekkoromba, mint olyan sok más étel, illat, mozdulat...
Nem létezett Karácsony zserbó nélkül nálunk, méghozzá a nagytepsis adag, ugye 4 gyermeket jól kellett laktatni édességgel. A lekvár és a dió "megtermett" nekünk. Gyümölcsöskertet béreltünk egy nagybányai idős házaspártól, nem túl sok pénzért. A gyümölcsöskertbe beépítettünk egy hétvégi vityillót, ami inkább szerszámoskamra volt, semmint laknivaló hely, de így is tökéletesen megfelelt nekünk. Minden vasárnap, tavasztól késő őszig, mi ott voltunk. A vasárnapi korai reggeli elfogyasztása után felkerekedett a család, hátizsákokba pakoltunk és egy jó óra séta után máris megérkeztünk "A kertbe". Jó muri volt: amíg a szülők és barátaik az ebédet főzték a hevenyészett nyílt tűzhelyen, addig mi gyermekek játszottunk a fűben, fára másztunk, tollaslabdáztunk vagy csak kártyáztunk a leterített takarón.
Duzzogás nálunk csak ősszel volt, amikor össze kellett gyűjtsük a lehullott almát és be kellett reszeljük befőttes üvegekbe télire, vagy amikor az édesapám által bottal levert-lerázott dió után kellett hajladoznunk. Legjobban a szilva összegyűjtését utáltam, rengeteg szilvafánk volt, hordóba gyűjtöttük, sokszor kettő is megtelt a szottyos gyümölccsel. Ebből aztán télen, otthon, a lakótelepi lakás konyhájában édesapám pálinkát főzött. Bűzlött is egész télen a lepcsőház a cefreillattól, anyukám mindig attól félt, hogy egyszer becsengetnek és elviszik az "öreget" a rendőrök.
Az összegyűjtött diót pedig, ó borzalom, ismét mi kellett megtakarítsuk, sokszor 2 zsákkal is, ebből fizették szüleim a következő évi kertbért, a fölöslegből meg egész évben a család csemegézett.
Ez a zserbórecept, amit itt leírok, nem az édesanyám receptje. Gergely Éva, egy csíkszeredai háziasszony süteményeskönyvéből olvastam, ahol 615 kipróbált sütemény és édességrecept van, én ezt a receptet sok-sok éve használom. Nagytepsis adag!
A tésztához összegyúrtam 70 dkg lisztet 20 dkg margarinnal, 4 kanál cukorral, egy késhegynyi szódabikarbonával es bő fél csésze tejben felfuttatott 3 dkg élesztővel.
Ebből puha, rugalmas tésztát gyúrtam, három egyenlő részre osztottam és rendre kinyújtottam őket vékony lapokra.
A tepsibe sütőpapírt simítottam, ráterítettem az első tésztalapot és megkentem jó vastagon savanykás eperlekvárral, megszórtam 20 dkg, kevés cukorral összekevert darált dióval, amit meglocsoltam olvasztott méz és vaj keverékével (vaj 10 dkg, méz 6 kanal). Utána jöhetett a következő lap, ismét lekvár, ezúttal barack és megint 20 dkg cukros dió megöntözve mézes vajjal. Végezetül beterítettem az utolsó lappal.
Tiszta konyharuhával letakartam és egy órát pihentettem, majd villával megszúrkáltam és forró sütőbe dugtam. Körülbelül 3/4 órát sült, amíg a tészta a tepsi szélétől szépen elvált, a teteje meg enyhén rózsaszínűre pirult. Akkor hagytam kihűlni a tepsiben, majd a sütőpapír segítségével könnyedén át tudtam emelni egy nagy tálcára.
Következett a csokimáz, amihez 8 kanál porcukrot összekevertem 4 kanál kakaóval, diónyi vajjal és annyi tűzforró vízzel, amennyivel egy pasztaszerű massza nem lett az egészből. Ezzel beborítottam a sütemény tetejét és egész estére a kamrában hagytam megszilárdulni.
Ahogy a recept szerzője is írta a könyvében, nem túl olcsó, de "parádés" ünnepi sütemény!
Finom "Chocolate Truffels" feketeteával (amit Aditzától kaptam) mennyei uzsonna, reggeli lehet.
A Demmers Teehaus ceyloni és kínai feketeteáját a legjobb minőségű csokoládé és karamell aromával kevertek, cukorral vagy anélkül nem csak csokiimádok kedvence lehet.
Nem létezett Karácsony zserbó nélkül nálunk, méghozzá a nagytepsis adag, ugye 4 gyermeket jól kellett laktatni édességgel. A lekvár és a dió "megtermett" nekünk. Gyümölcsöskertet béreltünk egy nagybányai idős házaspártól, nem túl sok pénzért. A gyümölcsöskertbe beépítettünk egy hétvégi vityillót, ami inkább szerszámoskamra volt, semmint laknivaló hely, de így is tökéletesen megfelelt nekünk. Minden vasárnap, tavasztól késő őszig, mi ott voltunk. A vasárnapi korai reggeli elfogyasztása után felkerekedett a család, hátizsákokba pakoltunk és egy jó óra séta után máris megérkeztünk "A kertbe". Jó muri volt: amíg a szülők és barátaik az ebédet főzték a hevenyészett nyílt tűzhelyen, addig mi gyermekek játszottunk a fűben, fára másztunk, tollaslabdáztunk vagy csak kártyáztunk a leterített takarón.
Duzzogás nálunk csak ősszel volt, amikor össze kellett gyűjtsük a lehullott almát és be kellett reszeljük befőttes üvegekbe télire, vagy amikor az édesapám által bottal levert-lerázott dió után kellett hajladoznunk. Legjobban a szilva összegyűjtését utáltam, rengeteg szilvafánk volt, hordóba gyűjtöttük, sokszor kettő is megtelt a szottyos gyümölccsel. Ebből aztán télen, otthon, a lakótelepi lakás konyhájában édesapám pálinkát főzött. Bűzlött is egész télen a lepcsőház a cefreillattól, anyukám mindig attól félt, hogy egyszer becsengetnek és elviszik az "öreget" a rendőrök.
Az összegyűjtött diót pedig, ó borzalom, ismét mi kellett megtakarítsuk, sokszor 2 zsákkal is, ebből fizették szüleim a következő évi kertbért, a fölöslegből meg egész évben a család csemegézett.
Ez a zserbórecept, amit itt leírok, nem az édesanyám receptje. Gergely Éva, egy csíkszeredai háziasszony süteményeskönyvéből olvastam, ahol 615 kipróbált sütemény és édességrecept van, én ezt a receptet sok-sok éve használom. Nagytepsis adag!
Ebből puha, rugalmas tésztát gyúrtam, három egyenlő részre osztottam és rendre kinyújtottam őket vékony lapokra.
A tepsibe sütőpapírt simítottam, ráterítettem az első tésztalapot és megkentem jó vastagon savanykás eperlekvárral, megszórtam 20 dkg, kevés cukorral összekevert darált dióval, amit meglocsoltam olvasztott méz és vaj keverékével (vaj 10 dkg, méz 6 kanal). Utána jöhetett a következő lap, ismét lekvár, ezúttal barack és megint 20 dkg cukros dió megöntözve mézes vajjal. Végezetül beterítettem az utolsó lappal.
Tiszta konyharuhával letakartam és egy órát pihentettem, majd villával megszúrkáltam és forró sütőbe dugtam. Körülbelül 3/4 órát sült, amíg a tészta a tepsi szélétől szépen elvált, a teteje meg enyhén rózsaszínűre pirult. Akkor hagytam kihűlni a tepsiben, majd a sütőpapír segítségével könnyedén át tudtam emelni egy nagy tálcára.
Következett a csokimáz, amihez 8 kanál porcukrot összekevertem 4 kanál kakaóval, diónyi vajjal és annyi tűzforró vízzel, amennyivel egy pasztaszerű massza nem lett az egészből. Ezzel beborítottam a sütemény tetejét és egész estére a kamrában hagytam megszilárdulni.
Ahogy a recept szerzője is írta a könyvében, nem túl olcsó, de "parádés" ünnepi sütemény!
Finom "Chocolate Truffels" feketeteával (amit Aditzától kaptam) mennyei uzsonna, reggeli lehet.
A Demmers Teehaus ceyloni és kínai feketeteáját a legjobb minőségű csokoládé és karamell aromával kevertek, cukorral vagy anélkül nem csak csokiimádok kedvence lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése