2012. május 18., péntek

ISCHLER és a múltból mignon, szavarin és diplomata

Mindenkinek megvolt a családban a kedvence. Annak idején a kis csapatunk minden hétvégén szépen felöltözve sétálni ment, majd beült egy "cukiba". Majdnem minden vasárnap délelőtt színházba, vagy operába mentünk, iskolásbérletünk volt, hazafele jövet meg betértünk a közelbe levő cukrászdába. Én a húgommal majdnem mindig szavarint rendeltünk. Imádtam a cukorszörppel átáztatott tésztagombócot, műtejszínhabrózsával s főképp a sütidíszt, egy bordópiros zselatinkockácskát a tetején. A fiúk általában puncskockát vagy ischlerkarikát ettek, anyukám meg a kedvencét, a narancshéjas-tejszínkrémes diplomataszeletet. Apukám meg amit épp a tányérjára kapott (akkor sem volt nagy gourmand). Körbeültük a kovácsoltvas kerekasztalt és elköltöttük a finomságokat s ittunk rá egy citromos üdítőt, az egyedülit, amit kapni lehetett. Ó, hol van már a tavalyi hó. Anyukám és István már nincs, Gyöngyi messze költözött, Janit látom évente egyszer, apám meg már öreg...


De félre a búslakodással, lássuk az ischlert. 
Gyors mozdulatokkal összegyúrtam 20 dkg fagyos vajat 20 dkg liszttel, 10 dkg cukorral és 10 dkg mandulaőrleménnyel. Gyúrtam bele még egy citrom reszelt héját és egy csipet sót is. 
Fóliába csomagoltam és betettem a hűtőbe egy órára.
Lisztezett deszkán félcenti vastagságúra nyújtottam. Senki ne ijedjen meg, nagyon porhanyós a tészta, nehezen nyújtható, szakadozik, ha a tészta alja eléggé lisztes ne sokat emelgessük, forgatgassuk nyújtás közben. Pogácsaszaggatóval köröket vágtam a tésztából és forró sütőben világosra sütöttem. 
Pikáns birsalmalekvárral összeragasztottam őket és megkentem csokimázzal.
A csokimázhoz felolvasztottam gőz fölött 10 dkg csokoládét 3 kanál tejszínnel és egy kanál vajjal. Sajnos a csokimáz nem sikerült esztétikailag a legjobban, de az íze, hmmm, fantasztikus volt.


Feleim, vegyetek és egyetek!

7 megjegyzés:

  1. Igen, egy ilyen bejegyzésre meghatódom, mivel tényleg úgy van, hogy a gyerekkor után bizony a családtagok akár messze is elkerülhetnek egymástól, változnak az idők, mindenkinek megvan a saját élete, de néha visszakívánom én a gyerekkoromat...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 6-an voltunk egy nagyon szépen élő családban. Persze, hogy néha siratom a múltat, nagyon sok íz visszavisz oda.

      Törlés
  2. Nekem is kedvencem volt az Ischler gyerekkoromban. Anyai nagyapám cukrászként nagyon finomat készített. Emlékezetem szerint - de lehet, hogy tévedek - ő dióval, rummal és barack lekvárral készítette.
    A tied azért nem lett olyan dekoratív, mert sajnáltad a csokoládémázt. Legközelebb próbáld meg, hogy sűrübb csokiolvadékba mártod az ischlert.
    A fotó nagyon mutatós, de mit keres az ischlernél matróz, tengeri csiga és kavics? Bocsi a kritikáért.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod, az építő kritika mindig jól jön. A recept tényleg dióval van, de miért készíteném én úgy mint ahogy "szokták"? A matróz lehet a rum miatt van ott (amit nem tettem bele) :-))). Nem sajnáltam a csokit, de valamiért kicsapódott és grízes lett (elég rég főzök, de így soha nem jártam). Na, majd legközelebb, ami elég hamar lesz, mivel kívánságműsorra meg kell ismételjem.

      Törlés
  3. Isler volt az en kedvencem is :)

    VálaszTörlés
  4. Szuperul talalod az islert, kreativ a dekoracio melle :)))) a fotorol nem is beszelve, azt mar sokszor emlitettem , de hat ez is nagyon sikeres :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen, én kimondottan imádom a kis tengerészt!

      Törlés