Itt a példája annak, hogy nem minden ami ronda az rossz is. Ez a zabpelyhes sütemény sajnos tényleg rosszul néz ki, se színe, se formája, el is voltam keseredve és fel sem akartam tenni a blogra.
Pedig az íze....hmmmmm...az tökéletes volt.
A száraz hozzávalókat összekevertem egy tálban: egy bögre zabpelyhet, egy bögre fehér lisztet, fél bögre cukrot, fél bögre magvakat (pirított, tört dió és napraforgómag), fél bögre kandírozott ananászkockát, 10 dkg durvára vágott csokit, egy sütőport. Hozzáreszeltem még egy citrom héját is.
A nedves hozzávalókat kézi habverővel elegyítettem: 2 tojást, 10 dkg olvasztott és kihűtött vajat, 3 kanál tejfölt.
Aztán a kétféle hozzávalót egymásba öntöttem és összekevertem. Ha szükséges, tegyetek még hozzá lisztet (én még tettem) addig, amíg a massza egy közepesen kemény, de még kanállal keverhető nem lesz.
Sütőpapírra kiskanállal egymástól tisztességes távolságra kis halmokat tettem és forró sütőben megsütöttem. Amikor a kis tallérok széle pirosodni kezdett, lapáttal kiszedtem és tettem a következő adagot.
Ebből a mennyiségből egy jó nagy műanyag doboznyi lett. Reggel, munkába menetkor becsomagoltam egy nagy adagot, hihetetlen sikert aratott a kolleganőimnél. Geta haza is vitt egy pár darabot, de senkinek nem adott a családjából, önző módon csak ő ette meg.
Ez az amiért érdemes másnak is főzni!
Pedig az íze....hmmmmm...az tökéletes volt.
A nedves hozzávalókat kézi habverővel elegyítettem: 2 tojást, 10 dkg olvasztott és kihűtött vajat, 3 kanál tejfölt.
Aztán a kétféle hozzávalót egymásba öntöttem és összekevertem. Ha szükséges, tegyetek még hozzá lisztet (én még tettem) addig, amíg a massza egy közepesen kemény, de még kanállal keverhető nem lesz.
Sütőpapírra kiskanállal egymástól tisztességes távolságra kis halmokat tettem és forró sütőben megsütöttem. Amikor a kis tallérok széle pirosodni kezdett, lapáttal kiszedtem és tettem a következő adagot.
Ebből a mennyiségből egy jó nagy műanyag doboznyi lett. Reggel, munkába menetkor becsomagoltam egy nagy adagot, hihetetlen sikert aratott a kolleganőimnél. Geta haza is vitt egy pár darabot, de senkinek nem adott a családjából, önző módon csak ő ette meg.
Ez az amiért érdemes másnak is főzni!
Feleim, vegyetek és egyetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése