Van egy kolozsvári szakács, Adrian Hadean a neve, őt figyelemmel kísérem egy jó ideje. Szeretem a stílusát, a receptjeit, az elbeszéléseit, csodálom ahogy a tradicionalista konyhát modernizálja, kedvelem a fűszerezési módját s kiváltképp a fényképeit. Ügyes ember, mint szakács keresi a kenyerét s jó érzéssel gazdálkodik a blogján a hatalmas olvasótáborával s megválogatja kinek mit reklámoz. Ezáltal csak a nagyoknak dolgozik, nem aprózza el magát. Ő lesz az egyik fáklyavivője Romániának a londoni Olimpián. Hatalmas tisztség és tisztesség!
Játékot írt ki: aki elkészíti egyik receptjét és beküldi a fényképet, az nyerhet egy szakácskönyvet tőle. Igazából nem kell nekem szakácsköny, de jó lenne megnyerni ezt a versenyt s kezet szorítani a sztárséffel.
Íme az egyik kiválasztott recept: bánáti palacsinta, kicsit megváltoztatva az ízlésemre.
Megsütöttem 12 palacsintát másfél bögre fehérlisztből, másfél bögre kukoricalisztből, 2 tojásból, csipetnyi sóból, egy kanál olajból, bögre tejből és annyi ásványvízből, amennyiből megfelelő sűrűségű palacsintatészta nem lett. Vigyázat, a kukoricaliszt tényleg liszt, általa ropogósabbak lettek a palacsintáim.
A töltelékhez villával megtörtem fél kiló tehéntúrót, összekevertem 5 kanál cukorral, 2 tojás sárgájával, 1 marék kandírozott ananásszal, 1 kanál kandírozott narancshéjjal.
A palacsintákat megtöltöttem a finom túrókrémmel, felgöngyöltem őket és tojáshabot nyomtam a tetejükre.
A tojáshabhoz felvertem 6 tojás fehérjét 4 kanál cukorral, pár csepp citromlével.
A palacsintákat forró sütőbe dugtam és pár percig sütöttem, vigyázva, hogy ne égjen meg a hab.
Közben egy vaníliás tojáskrémet főztem: 4 tojás sárgáját összekevertem 4 kanál cukorral, 1 vaníliarúd kikapart belsejével, 1 kanál étkezési keményítővel, majd felöntöttem 0,5 l forró tejjel és lassú tűzön pár perc alatt besűrítettem. Szitán átszűrtem és a palacsinták mellé öntöttem.
Tradicionalista és mégis modern recept, megállja a helyét bármilyen eseményen, de fogyaszthatjuk akár hétköznapi ebédre is.
Mit szóltok, milyen lett, nyerhetek-e vele?
Drukkoljatok nekem!
Játékot írt ki: aki elkészíti egyik receptjét és beküldi a fényképet, az nyerhet egy szakácskönyvet tőle. Igazából nem kell nekem szakácsköny, de jó lenne megnyerni ezt a versenyt s kezet szorítani a sztárséffel.
Íme az egyik kiválasztott recept: bánáti palacsinta, kicsit megváltoztatva az ízlésemre.
Megsütöttem 12 palacsintát másfél bögre fehérlisztből, másfél bögre kukoricalisztből, 2 tojásból, csipetnyi sóból, egy kanál olajból, bögre tejből és annyi ásványvízből, amennyiből megfelelő sűrűségű palacsintatészta nem lett. Vigyázat, a kukoricaliszt tényleg liszt, általa ropogósabbak lettek a palacsintáim.
A töltelékhez villával megtörtem fél kiló tehéntúrót, összekevertem 5 kanál cukorral, 2 tojás sárgájával, 1 marék kandírozott ananásszal, 1 kanál kandírozott narancshéjjal.
A palacsintákat megtöltöttem a finom túrókrémmel, felgöngyöltem őket és tojáshabot nyomtam a tetejükre.
A tojáshabhoz felvertem 6 tojás fehérjét 4 kanál cukorral, pár csepp citromlével.
A palacsintákat forró sütőbe dugtam és pár percig sütöttem, vigyázva, hogy ne égjen meg a hab.
Közben egy vaníliás tojáskrémet főztem: 4 tojás sárgáját összekevertem 4 kanál cukorral, 1 vaníliarúd kikapart belsejével, 1 kanál étkezési keményítővel, majd felöntöttem 0,5 l forró tejjel és lassú tűzön pár perc alatt besűrítettem. Szitán átszűrtem és a palacsinták mellé öntöttem.
Tradicionalista és mégis modern recept, megállja a helyét bármilyen eseményen, de fogyaszthatjuk akár hétköznapi ebédre is.
Mit szóltok, milyen lett, nyerhetek-e vele?
Drukkoljatok nekem!
Feleim, vegyetek és egyetek!
Nagyon tetszik a recepted, már csak azért is, mert Erdélyből származik (ha jól tudom a Bánát a Partium része, de javíts ki, ha tévedek). Örülök annak, hogy a nevéből ítélve román származású sztárséf az erdélyi gasztronómiából merít ihletet. Bár nem világos, hogy a bánáti palacsintába hogyan kerül kandírozott ananász és kandírozott narancshéj? Vagy ez már a te ízlésedre variált változat?...de mindegy is, tuti kis recept:)
VálaszTörlésA román sztárséf Kolozsváron lakik, úgymond "falumbeli" :-), a receptet én átalakítottam kicsinykét, nem főzhetek indigóra, meg jó ötletnek tartottam a beletett kandírozott gyümölcsöket.
TörlésNa akkor hajrá! Szerintem is többet ér egy kézfogás. Pláne, ha még le is ülhetne az ember beszélgetni azzal, akinek értékeli a munkáját.
VálaszTörlésNos, kiváncsi vagyok mit dönt...
Törlés