A medvehagyma nagyon divatos lett. Soha nem emlékszem, hogy akár édesanyám, akár nagyanyáim főzték volna, vagy akár csak ismerték volna. Pedig ez akkor is termett! Mitől lesz egyik évről a másikra felfedezve, sőt istenítve egy-egy étel? Mitől divatos egy fogás és mitől menő a másik? Miért merül feledésbe egy alapanyag, ami tulajdonképpen finom is és egészséges is?
Ezzel nem lekicsinyelni szeretném a medvehagymát, hisz alig várom a szezonját, megvan az is akitől már harmadik éve vásárolom, télire is fagyasztok belőle. Használom fasírtba, levesbe, körítésekbe, de legjobban rizottóba kedvelem.
Íme a receptúra:
Megdinszteltem üvegesre 3 szál karikára vágott zöldhagymát pár kanál olívaolajon, majd ráöntöttem háromnegyed bögre rizset. A legjobb az arborio fajta, de én őszintén megmondom, most az egyszer más rizsből készítettem. Amúgy fontos a megfelelő rizsfajta.
Picit pirítgattam, majd amikor a rizs fényesen csillogott, hozzáöntöttem egy merőkanál forró zöldségalaplevet. Nos, megint egy párhuzam, fontos, hogy az alaplé forró legyen végig, éppen ezért lassú tűzön tartottam, épp csak forrdogálva, magam mellett a kályhán.
Az első kanál levest a rizs hamar felitta, így megkevertem párszor és ismét forró levet öntöttem rá. Keverés, felöntés, keverés, felöntés, nos ez így ment addig, amíg a 6 dl zöldségalaplé elfogyott, a rizs meg megpuhult. Nos, nem teljesen, inkább olyan al dente-re, mint a jó spagetti.
A jó rizottó titka a folytonos kevergetés és mindig kevés forró lével való felöntögetés. Ne legyetek restek és tegyetek így, akkor lesz igazán jó ez az étel.
Akkor hozzáadtam egy csokor megmosott és felaprított medvehagymát, egy kanál vajat és egy deci főzőtejszínt. Ezzel még forraltam, folyamatosan kevergetve, majd beleszórtam egy jó marék reszelt parmezánt és levettem a tűzről.
Lefedve még 5 percet hagytam, hadd fejeződjön be a fövés.
4 adag lett belőle.
Nagyon szerettem!
Ezzel nem lekicsinyelni szeretném a medvehagymát, hisz alig várom a szezonját, megvan az is akitől már harmadik éve vásárolom, télire is fagyasztok belőle. Használom fasírtba, levesbe, körítésekbe, de legjobban rizottóba kedvelem.
Íme a receptúra:
Megdinszteltem üvegesre 3 szál karikára vágott zöldhagymát pár kanál olívaolajon, majd ráöntöttem háromnegyed bögre rizset. A legjobb az arborio fajta, de én őszintén megmondom, most az egyszer más rizsből készítettem. Amúgy fontos a megfelelő rizsfajta.
Picit pirítgattam, majd amikor a rizs fényesen csillogott, hozzáöntöttem egy merőkanál forró zöldségalaplevet. Nos, megint egy párhuzam, fontos, hogy az alaplé forró legyen végig, éppen ezért lassú tűzön tartottam, épp csak forrdogálva, magam mellett a kályhán.
Az első kanál levest a rizs hamar felitta, így megkevertem párszor és ismét forró levet öntöttem rá. Keverés, felöntés, keverés, felöntés, nos ez így ment addig, amíg a 6 dl zöldségalaplé elfogyott, a rizs meg megpuhult. Nos, nem teljesen, inkább olyan al dente-re, mint a jó spagetti.
A jó rizottó titka a folytonos kevergetés és mindig kevés forró lével való felöntögetés. Ne legyetek restek és tegyetek így, akkor lesz igazán jó ez az étel.
Akkor hozzáadtam egy csokor megmosott és felaprított medvehagymát, egy kanál vajat és egy deci főzőtejszínt. Ezzel még forraltam, folyamatosan kevergetve, majd beleszórtam egy jó marék reszelt parmezánt és levettem a tűzről.
Lefedve még 5 percet hagytam, hadd fejeződjön be a fövés.
4 adag lett belőle.
Nagyon szerettem!
Feleim, vegyetek és egyetek!
A rizotto fojékony már-már leves szerű etel. Ez csak medvehagymás rizs.
VálaszTörlésKedves Névtelen! Lehet, hogy folyékonyabb kellett volna legyen, de nekem attól mégis rizottó!
Törlés