Egészen fiatal asszony korom óta sütök kenyeret. Tehát ennek már biza nagyon sok sok éve...
A kenyérsütési tudásomat nem vittem tökélyre, mindig ugyan olyan egyszerűen és nagyszerűen elkészíthető, sütőben sütött kenyereket gyártottam akkor is s most is. Arra odafigyeltem, hogy a kamrámban mindig legyen liszt és élesztő, úgy éreztem ha ezek, no meg tojás van a házban, akkor jöhet a váratlan vendég, én akkor is ki tudom vágni a rezet. Vagyis a kenyeret a vendégnek. Az asztalra!
Azóta sok minden megváltozott: különböző lisztek közül lehet válogatni, tucatnyi magvakkal, aromákkal lehet ízesíteni és már megsütni sem sikk egy régi, fületlen lábosban, ahogy én szoktam, hanem újkeletű kacsasütő edényekben a trendi ( csak irigykedem).
Éppen ezért zavarba is vagyok, szimplán élesztővel kelesztettem a tésztámat, nem öregkovásszal (restellem, de nem tudom mi az az öregkovász) s a sütőm sem légkeveréses, sem hőfokbeállítós, mint ahogy az már a minimum kéne legyen.
Ezektől függetlenül sikerült egy kivételesen finom, belsejében foszlós, héjában ropogós péksüteményt sütnöm s habár általában nagyon kevés kenyérfélét fogyasztok, este egyet és reggel még egyet meg is ettem sok gondolkodás nélkül.
A megmaradt darabokat bevittem az irodába a kollegáknak, egy üveg zakuszka kíséretében, elfogyott zsemle is, a zakuszka is s ami a legfontosabb, teleszórtak dícséretekkel. Mi kell ennél több?
Kovászt készítettem 2 dl langyos vízzel, diónyi friss élesztővel, kiskanál cukorral és 3 kanál liszttel. Amikor már kifutni igyekezett a bögréből, összekevertem 40 dkg fehér, 10 dkg zabliszttel, amit kellőképpen 2 kiskanál sóval és ugyananni köménymaggal ízesítettem. Elkezdtem szépen, komótosan fakanállal kevergetni, hozzácsorgattam 2 kanál olívaolajat és annyi langyos vizet, amennyitől összeállt a massza. Akkor deszkára borítottam az egészet és alaposan meggyúrtam, kevés lisztet szórva alája, hogy ne ragadjon a tészta.
Tálba tettem, konyharuhával letakartam és egy órát kelesztettem. Akkor deszkán ismét átgyúrtam a tésztát, nyolc darabra vágtam, gömböckékre formálgattam s disznózsírral kikent muffinformákba tettem még 20 percre kelni.
Vízzel megkentem a dagadozó cipócskáimat, megszórta pirított fenyőmaggal és előmelegített sütőben szép barnára sütöttem őket.
A kenyérsütési tudásomat nem vittem tökélyre, mindig ugyan olyan egyszerűen és nagyszerűen elkészíthető, sütőben sütött kenyereket gyártottam akkor is s most is. Arra odafigyeltem, hogy a kamrámban mindig legyen liszt és élesztő, úgy éreztem ha ezek, no meg tojás van a házban, akkor jöhet a váratlan vendég, én akkor is ki tudom vágni a rezet. Vagyis a kenyeret a vendégnek. Az asztalra!
Azóta sok minden megváltozott: különböző lisztek közül lehet válogatni, tucatnyi magvakkal, aromákkal lehet ízesíteni és már megsütni sem sikk egy régi, fületlen lábosban, ahogy én szoktam, hanem újkeletű kacsasütő edényekben a trendi ( csak irigykedem).
Éppen ezért zavarba is vagyok, szimplán élesztővel kelesztettem a tésztámat, nem öregkovásszal (restellem, de nem tudom mi az az öregkovász) s a sütőm sem légkeveréses, sem hőfokbeállítós, mint ahogy az már a minimum kéne legyen.
Ezektől függetlenül sikerült egy kivételesen finom, belsejében foszlós, héjában ropogós péksüteményt sütnöm s habár általában nagyon kevés kenyérfélét fogyasztok, este egyet és reggel még egyet meg is ettem sok gondolkodás nélkül.
A megmaradt darabokat bevittem az irodába a kollegáknak, egy üveg zakuszka kíséretében, elfogyott zsemle is, a zakuszka is s ami a legfontosabb, teleszórtak dícséretekkel. Mi kell ennél több?
Kovászt készítettem 2 dl langyos vízzel, diónyi friss élesztővel, kiskanál cukorral és 3 kanál liszttel. Amikor már kifutni igyekezett a bögréből, összekevertem 40 dkg fehér, 10 dkg zabliszttel, amit kellőképpen 2 kiskanál sóval és ugyananni köménymaggal ízesítettem. Elkezdtem szépen, komótosan fakanállal kevergetni, hozzácsorgattam 2 kanál olívaolajat és annyi langyos vizet, amennyitől összeállt a massza. Akkor deszkára borítottam az egészet és alaposan meggyúrtam, kevés lisztet szórva alája, hogy ne ragadjon a tészta.
Tálba tettem, konyharuhával letakartam és egy órát kelesztettem. Akkor deszkán ismét átgyúrtam a tésztát, nyolc darabra vágtam, gömböckékre formálgattam s disznózsírral kikent muffinformákba tettem még 20 percre kelni.
Vízzel megkentem a dagadozó cipócskáimat, megszórta pirított fenyőmaggal és előmelegített sütőben szép barnára sütöttem őket.
Feleim, vegyetek és egyetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése